Római művészet:
A római társadalom értékrendjébe tartozó polgári és katona politikusi erényei az auctoritas, a maiestas, a religio, a pietas, a virtus és a honos. A tekintélyt, a méltóságot a vallás és a család hagyományoktól megszentelt rendjét megbecsülő polgárok a művészetek gyakorlását alantas tevékenységnek tekintették. Megrendelték, vásárolták, használták a műalkotásokat, de mint a köznép által készített kényelmi eszközt ismerték, és éles határvonalat húztak az alkotások között. Az épületek, utak, hidak, vízvezetékek stb. a hasznosság, azaz utilitas és a szükségesség, azaz necessitas körébe tartoztak. Hasonló megítélés alá tartoztak az oltárok, templomok, közéleti helyek. Az anyagi értékkel bíró, gyönyörködtető, esztétizáló alkotásokat a mesterik nevei miatt tartották fontosnak, és a pihenés kikapcsolódás, azaz otium tárgykörébe sorolták. Ezeket a tárgyakat a férfiatlan római luxusnak tekintették és ez által, el is ítélték. A díszítés eszközeit csak a hasznosság, a tanulságos alkalmazásmód szerint használták az auctoritas és a maiestas erények figyelembevételével. Az istenek képeit, a köztiszteletben álló emberek szobrait, portréit, haditetteket, politikai eseményeket ezen erények művészeti felfogása szerint készítették; ami ettől eltért az, magánjellegű passziónak számított. A római társadalom műveltebb köreiben a hellén görög művészet nagy alkotásait világképük részeként értékelték. A sztoikus és epikureus filozófia alapján a humanitás eszmét, azaz a különbségek fölé emelkedő emberiséget hirdették. Bár ennek az eszmények sajátos felfogása, hogy a hasznosság a szépség egyenrangúnak kellett hogy számítson. A római állam a művészet területén nem alkotó inkább meghatározó szereppel bírt, a nagy alkotó művészek neveit nem ismerjük, viszont a megrendelt szolgai másolatokon feltűnő szignatúrák jelezték a készítőket. Előtérbe került a kereskedelmi alapokon nyugvó mester és műhelye, ami a sokszorosítási mechanizmus üzemét hozta létre. A művészeti előkép a görögöktől származtatható, a latínum és az etruszkok művészet nem játszott fontos szerepet: a kezdeti halotti kerámia mellékletek geometrizálódása, orientalista stílusa. Az építészet az etruszk előképekből indult ki, amely az alapformát a görög megaronból vezeti le, de az oszlopcsarnokkal körülvett hármas cellából (istentriászok számára) kialakított építmény még fából készült, pódiumra épült, és dúsan színezett plasztikus cserepekkel díszített tetővel volt ellátva.
Kr.e. 5 sz-ban Róma kereskedelmileg kulcsfontosságúvá vált,
Művészettörténeti órák anyaga
A második világháború után kezdődtek a természet, tudományos vizsgálatok:
-kevesebb munkahipotézisre adott lehetőséget
-kevesebb premissza
-radiokarbondatálási módszer
Relatív kormeghatározás: relációs helyzet, azaz a föld egymáshoz képesti rétegeinek a helyzete, amiben az ásatások során megtalálták a leleteket.
Optikai realitás: a murális azaz falra festett alkotásokon látható egymás „felett” ábrázolt állatok, emberek jelek stb.
Breuil abbé volt a főrégésze ezeknek az alkotásoknak, aki egyházi személy lévén vallási okokból indult ki. Vitákat váltott ki a nézőpontja és megállapították, hogy az analógiák nem jelentenek semmit. Paradigmaváltásra volt szükség, ezért előröl, kezdték az egészet:
André Leroi Gourhan fel fogása szerint újra kezdték gyűjteni az eddigi tapasztalatokat.
Csoportosítási szempontok:
- mobil alkotások
- immobilis alkotások (murális alkotások)
Ábrázolás helyei:
-centrális
-perifériális
Ábrázolás típusai:
-állatok
-emberek
-jelek
-paleolit korszak (gr.) őskőkorszak: jellemzője a zsákmányolás, pattintott kövek használata, skulptura típusú filozófia jellemzi, azaz a fő tömegek „lebontása” nyilvánul meg, a falképeken kidolgozott realizáló ábrázolás a jellemző
-neolit korszak (gr.) újkő korszak Kr.e. 8-6. évezred: jellemzője a termelés, csiszolt kövek használata, férfi princípiumok megsokasodnak /feltehetően a szaporítás szerepe miatt figyeltek fel erre/, plasztika típusú filozófia jellemzi, azaz az alkotó, teremtő jelleg nyilvánul meg, az ábrázolások absztraktak, elvonatkoztatottak Kis közösségek, vándorló életmód.
Korszakok stílusok szerinti felosztása:
- perfiguratív korszak, 50.e- 35.e között: sok okkert használtak, kőgyűjtés, nem volt figuratív ábrázolás, koncentrikus körök, ujjnyomok, testékítmények, a gyűjtött adatok 1-2%-át teszik ki.
-primitív korszak, 35.e- 20.e között: azonosítatlan állatok, nemi szervek megjelenése, elvont figurális alakok, nagytestű kisfejű és kis végtagú elnagyolt állatok, a gyűjtött adatok 15%-t teszik
-archaikus korszak, 20. e- 15. e között: festmények, szobrok, vésett rajzok magas kivitelben, kisfejű nagytestű állatok un. „vemhes állat” ábrázolása, a gyűjtött adatok 27%-t teszik
-klasszikus korszak, 15. e- 10. e között: reális arányok, fel függesztett állatok alapvonalak nélkül, az emberábrázolások absztraktak, nem realizálóak, a mobil alkotások 80% ebben az időben jelennek meg, pl. a rénszarvas (anomália) ebben az időszakban jelenik meg (centrális állatként is!) ez az állat délebbre való húzódását jelenti a gyűjtött adatok ca. 50%-t teszik ki.
-késői korszak, 10.e után: kisplasztikák megjelenése, barlangdíszítés megszűnése. A gyűjtött adatok 4-5%-t teszik ki.
Obszidián: üvegláva, üvegnemű tömeggé olvadt trachit fiatal harmad- vagy negyedkori vulkáni kőzet. Fekete, igen kemény természetes anyag.
Az obszidián valamint a drágakövek, különböző helyeken lévő jelenléte, a kereskedelem korai kifejlődésére utal.
Összesítések szerint 54-55%-ban a marha (őstulok, bölény), vadló, illetve különféle jelek együttesen és centrálisan szerepelnek. Ebben feltételezhetően az un. „vadászmágia” játszik szerepet. Ennek alapját a megdobált falképek jelentik, bár ezekből kevés fordul elő.
Az állatábrázolás narratív jellegűek, mozgást ábrázolnak, sok helyen tömegesen vannak az állatok. A legjellemzőbb ábrázolások egyike az un. legjellemzőbb nézet vagy a legnagyobb felület elve, amely a többszörös perspektívát mutatja, pl. hátraforduló mamut.
Az ábrázolási lehetőségek értelmezései:
-mitikus, mitikus ősidő a valós időből kiszakított idő
-rituális, akciószerűen magát az esemény ábrázolja
-asztrális
-historizáló homeoratív jellegű, azaz emléket állít a múlt egy fontos eseményének, történelmi jellegű
A mágiának két fő típusa van:
-impatetikus
-homeopatetikus
A mágia az azonosságon alapul, azaz az egymással oksági kapcsolatban nem lévő elemek között feltételezünk valamilyen kapcsolatot, és ezt működtetjük. Ennek értelmében, ha azonosság van a két dolog között, akkor az egyik dologgal befolyásolni lehet a másikat. A hasonlósági mágia szerint a hasonló dolog azonos az ő hasonlójával.
Harmadik állat: perifériákon fordul elő, zergék, halak, macska, mamut valamint másfajta felismerhetetlen vagy ritka állatok jelennek meg.
Mitológiai főtéma: kiemelt helyeken szerepel, több fontosnak tartott uralkodó állatok (ló, őstulok, stb.) együttese un. „felhője”, ezek általában kettős formákban fordulnak elő.
Szent állat vagy szent lény: azok a fontos alkotások melyeket többször kifestenek és megjelenítenek akár különféle mintákkal újraértelmezve.
Sebesült állat anomália: feltételezhetően a sebesült állat mellett előforduló maszkulin jelek és a feminin jelek hiánya, a sebesült állatot, mint feminin tulajdonságot jelentik.
Vemhes állat: kisfejű, nagytestű, kifordított patákkal, anorganikus beállítással bírnak
Jelek az ábrázolásokban: nem figurális jellegűek, pl. „hálószerű” ábrázolás, ősök szelleme…
-hipotetikus jellegűek, szimbolikájuk az uralkodó elképzelések szerint analógiás alapokon nyugszanak, de ezek csak megközelítési szempontok.
-leíró jellegűek (descriptio)
-technikailag vizsgálhatóak
-különféle méretűek
-a realizálásból az absztrakt felé halad
-nem antropomorfak
Jelek csoportjai: feminin, maszkulin fontos megfigyelés hogy a jelek tendenciálisan, akár egyenként, akár csoportosan, egymást kiegészítő elrendezésben jelennek meg. A jelek gesztus jellegűek, a jelentésük attribúciós szerepet töltenek be.
Kompozíciós szempontok:
-hierarhikus szimbolika, léptékek megkülönböztetésével
-szent helyek, szervezett rendszerként (Lascaux) fordulnak elő
-takarás kérdése
Paleolit emberábrázolások:
-az alakok antropomofak azaz embert formálnak
-elnagyoltak, sziluett szerűek, kontúrosak, az állati ábrázoláshoz képest absztraktak.
Kompozit lény: olyan lény, amely nem felvesz magára különféle állati jellegű motívumokat, állarcokat, bőröket stb., hanem össze van komponálva különféle elemekből, amely teriomorf (állatszerű) valamint antropomorf tulajdonságokat hordoz, azaz a külseje a sajátja, önmaga. Nem egyértelműen emberi lények, az állati elemekkel kevert ember az istenhez hasonló tulajdonságokat jeleníti meg. A farok az istenek attribútuma. (Schopenhauer ideológiája)
Tiszta konvenció (megállapodás): az ábrázolások tradicionális megkötöttségét jelenti, egy kultúrában, egy stílusban egy- egy téma ábrázolása olyan erőssé válik, hogy mindig ugyan úgy ugyan olyan nézetben ábrázolják, azaz az illető jel jelenti azt a jelenséget.
Ithüphallikus ábrázolás: álló péniszű absztrakció, nem csak fallikus, mert ez a kifejezés destruktív, azaz leíró jelleggel bír, atribuálja (jelzi) a narratívát, tehát elmeséli a cselekményt. A fallikus kifejezést nem antropomorf jelenségek (obeliszk, dolmen stb.) meghatározására használjuk.
Mobil alkotások:
-kis méretűek, hordozhatóak, figurálisak vagy nonfiguratívak.
-a tárgy önmaga egy figura vagy egy hordozón szerepel, mint ornamentális elem.
-megjelennek az áttört szobrok (Daeidalikus szobrászat, spáciumok (lyukak, terek) megjelenése)
Vénusz szobrok:
-hordozhatóak
-a paleolit korban kőből majd később csontból készültek
-erőteljes nemi jelleggel bírnak
-atribuálja ezeket az un zsír farúság, nagy mellek stb. Feltételezhető, hogy ez egy átlagos nőtípust jellemezi, és nem feltétlenül egy várandós nőt, mivel az alacsony halandóság miatt sok gyereket szültek, ezért torzulhatott az alkatuk.
-festéknyomok alapján, feltehetőleg festéssel modellálták (Willendorf-i Vénusz)
-Fortuna Vénusz: bőségszaru atributum
-a szobrok túl súlyát magyarázhatja, a matriarchális rendszerű társadalom
Neolit tárgyak: égetett agyag (terracotta), fonott tárgyak, textilek, kőedények
-termelő életmódban a raktározás játssza a fontos szerepet, ezért nagyméretű edényeket gyártanak a termelt gabona stb. tárolására
Arcos edény:
-tulajdoni kifejezéssel bír az edényen az arc, tehát az edény tulajdonosának az arca van az edényen
-urnaként használják, az edény tulajdonosának a hamvait hordozza, továbbá halotti mellékleteket helyeznek az urnába
-jelekkel vannak ellátva: karcolt, pontozott, festett díszítmények (tiszta konvenció)
Ezek a jelek, pl. napszimbólumokat ábrázolnak (meander, futókutya, horogkereszt /svasztika/) amelyek akár több fázisú mozgást mutatnak.
Adoráns gesztus: imádkozó gesztus, istenek előtt megjelenő alakok gesztusa. Ezek a tenyeret kifelé tartó illetve a kart a test előtt összefonó jelzések a békességet, a teljes átadást jelzik
Kykládikus hegedű idol
Korai szentélyek: építészetileg nem elkülönülő helységek, amelyek a közösség valamely részének köz funkcionális terei voltak. Itt voltak olyan pódiumszerű alakzatok, amelyeket oltároknak lehet feltételezni. Jellemző rájuk, hogy bikaszarvakkal vannak ellátva, és az oltár belső részében, valódi koponyákban végződnek Chatal Hülükben. Itt a kiegészítés kérdése is jelentős, a szarv a koponyán, kagylóval berakott szemüreg.
Szarkofág: mészkőből készült temetési hely, amely húsbontó, húsevő funkcióval bír. A szarkofagosz elnevezés is erre utal. (gr. testemésztő, kőkoporsó). Szarkofagosz lítosz néven a görögök egy asszoszi mészkőfajt neveztek, melyben a holtak tetemei gyorsan elporladtak. Egyiptomban a szarkofág már az óbirodalom idején használatos.
Mezopotámia: dél Mezopotámia- Sumer. A sumer népeket megelőzték a presumer népek, amelyekre „rátelepültek” a sumérok, akik az eddigi öntözéses földművelést a perem-területeken -nem a Tigris és Eufrates folyóközében- elkezdik nagyban művelni. Ebből robban ki a sumer kultúra, amely folyamatosan északra csúszik, a kiszáradás és a kecskék pusztításai miatt.
Neolit jelképek:
-kerámia alkalmazása, óriási méretű kerámiákat készítenek, szögmozaik
-domesztikált állatok (teriomorf)
-antropomorf jelek
amfas beállítások: szembenéző ábrázolás, általában megfigyelési szempontok szerint rakják össze az emberi test darabjait, néha fordul elő a legjellemzőbb nézetek elvének a használata.
tell: dombon épült permanens települések, melyek más korábbi településekre épülnek rétegeződve. A korábbi települések adják a dombszerű képződményt.
Chatal Hülük, Jerikó városias perem települések voltak már a 8. évezredben, a prekerámikus rétegekben már védfalakat, bástyákat lehet kimutatni. Chatal Hülükben nem temették el a halottaikat, hanem kitették a ragadozó madarak és állatok pusztításának.
Állatok úrnője plasztika: feltételezések szerint szülő istennőről van szó, mivel az ókori keleten guggolva szoktak szülni. Közben a kezével simogatja a két párducot, akik védelmezik őt, párban keretezik a szobrot. Ez jelentheti a központi istennő védelmét, segítik őt, valamint a duális megjelenést jelzik.
Jerikó kereskedelmi központ volt, és ugyanakkor vámolták a szállítmányokat, amelyeknek védelmi szolgáltatást biztosítottak. Kundurru-nak nevezett menhíreket vagy sztéléket is használtak. Halottak „restaurálást” végeztek, azaz a helyreállítást a halottaikon
más a természetes anyagokat használtak hasonlósági absztrakcióval.
Viszonylag kevés városállamot tártak fel, ezek viszont tartalmaznak házakat, lakóépületeket, temetőket/ előkelők, királyok/, középületeket, templomokat.
Lagas: település, korai városállam, elkerített vagy fallal körülvett városok; kialakulására jellemző, hogy az összeérő települések egymással konfliktusba kerülnek és így elkerítik a saját városaikat.
Léteznek, építetett városok, a Kr.e. első évezredtől kezdve melyek felsőbb parancsra épülnek.
Regiszterek: sávos díszítések, kerámiákon, sztéléken stb. Fontos a haladási irány megállapítása, mert ezek informáló tulajdonsággal bírnak. Ilyen az ökörszántás szerűen kialakított haladási irány. A 4. évezred végén az ékírás jelei 90’-kal elfordulnak.
Multiplikáció: sokaságot jelölő kifejezés, minél több jelzés szerepel annál nagyobb.
Kolumnák: függőleges regiszterek, írásoknál a kiemelt bekeretezett részek.
Standart: attribuáló eszköz, melyek körmenetek alkalmával hordoztak.
Uruk lady: Semmi pontosat nem lehet róla tudni. Feltehetőleg király sírbór került elő, nem körplasztika, mert nincsen kidolgozva a háta. Szemöldök vonal összenövése, a szépség kultuszához tartozik. Berakott szemei voltak, és valószínűleg a szemöldöke is berakott volt. A haja feltehetően ezüst vagy arany volt, de valószínűleg nemes anyagokat használtak. Pecséthenger: a pecséthenger általános volt Mezopotámiában, tulajdonjel volt, átfúrták, és spárgára kötve hordták, gyakran a ruhájukhoz kötve hordták. Ádám és Éva a paradicsomban.
Áldozati tábla: falra szerelt darabok voltak közepén van egy lyuk, hierarchikus rendszerben (kisebb-nagyobb) ábrázoltak, nem egyértelmű regiszterek vannak, lehetnek építési jelenet, bankett jelenet, stb. Bankett jelenet: adoráns kéztartás, hierarchikus ábrázolás léptékváltással, típus jelentként használták, visszatérő motívum, kaonakes-ben vannak (kötött viselet)
Nagy ember:
-Lugál: lu (ember, férfi) gál (nagy) katonai vezető.
-Enszi: en (főnök) szí (úr), szakrális jelentésű vezető.
Írásos szempontból, a nagy embereknél anyagjelek vannak a többieknél, feliratok, ezek un. identifikációs feliratok, azaz valódi embereket lehet velük beazonosítani, feliratok használata szerint, mindent teleírtak.
Onager: vadszamár
Mesz kalam duk sisak: felirattal ellátott sisak, feltételezhető, hogy a tulajdonosának a nevét viseli.
Úr-i standart: Berakott doboz, jelképes tárgy, historizáló, háború és béke jelenetei láthatóak rajta. A doboz keretezett, regiszteres kialakítású, a themenos fal analógiájára vannak kiragadva a valóságból, berakott díszítésű, lápisz lazuli, kagyló, stb. díszítéssel. Alulró, kell „olvasni”, alul láthatóak a bankett jelenetek, melyek a Lugál „nagy ember”-hez való járulás, adorálás, áldozatvitel. A keretből kilógó figurák a (művészi krízis) kérdése. Mozaik a „semmiből valamit” teremtéssel bír.
Líra leletek: gyakran előfordulnak farral szemben álló szarvasok, Gilgames motívum, életfa, oroszlán fejes szárnyas (teriomorf, kompozit lény) antuan (?) isten lecsap két kecskére, megjelenik a szimmetria, horror vacui, hierarchia.
Kecske motívum: kultikus jelkép, ágaskodó
Hieros gamos: szent nász, az istenekkel azonosuló pap illetve papanő nászi rítust hajt végre kiválasztott személyekkel. Termékenységi rituálé a zikkurát tetején.
Zikkurát: égi hegy, istenhegy sémi eredetű kifejezés, több, felfelé keskenyedő emeletből álló építmény, tetején a szentéllyel.
Enheduanna: Nanna főpapnője Úr-ban.
Keselyű sztélé: (Louvre) Eannatum Lagas enszije győzelmet arat az Umai nép felett, az ellenséget hálóba fogták, és a keselyűk marcangolják őket. Sávos regiszterek vannak fent a Lagas-i sereg látható, ami eltiporja az ellenséget, csoportos multiplikált elrendezésben az enszivel.
Fekete sztélé: a szerkesztése nem választ el sávokat, égitestek, naram szin isten halad fel egy hegyre, ahol leigázza a törzseket, a harcosai standartokat visznek. Historizáló típusú.
Gudea szobrok: később az enszik Lagasban politikai uralmat szereztek, adoráló kéztartással, hímnikus szöveget tartalmazhat a feliratok sok helyen, előfordulhatnak (pl. a zsámolyon), vízáldozatot is bemutathat.
Hamurapi törvény sztélé: precedens törvénykönyv, Suzában találták, sztélének a lunettájában két szereplője van, az egyik az adoráló Hamurapi uralkodó, a másik Samas (sokszarvú) napistenség, aki legitimitást (karika és pálca) ad Hamurapinak.
Istár kapu: előre kidolgozott „mozaik” téglákból épült.
Témaábrázolás: -harci jelenetek
-kultikus dolgok (istenek, géniuszok, démonok, szimmetrikus, életfa motívum, kezükben szitula (kosárka), jellegzetes az izmok kidolgozása, mákgubók az istenség kezében, adoráns gesztus a mezítlábasság, multiplikált szarvak és szárnyak, áldozatvivők, feliratozott, színesen festett)
-vadászat, ostrom jelenetek (oroszlánvadászat, ami kultikus jelentőséggel is bír, narratív jellegű, a takarások, perspektívák konfliktus helyzetet mutatnak, nem hiteles, de mozgalmas)
-zsánerjelenetek (ezek ritkák, II. Sarukkin herceget ábrázoló, segédjével)
Lamasszu: import kőből készültek, kapuőrök, kompozit lények, isteni tulajdonsággal bírnak, valószínűleg a saját nehézkedése folytán van öt lába (ez a megszokott ábrázolása), sok feliratot tartalmaz.
A domborművek festettek voltak.
A
Abakusz, abacus: (számolótábla, asztallap lat.) fedőlemez, fejlemez a dór oszlopfő, ill. a pillér legfelső eleme, kockatagja. Egyszerű négyzetes lap a dór fejezeten. A korinthoszi és kompozit oszlopfőn négyzetbe foglalható, homorú oldalakkal és lemetszett sarokkal látható.
Abszolút kronológia: időponttal meghatározható időszámítás
Aedicula: (gr.), kis ház vagy templomocska oszloppal, pillérrel vagy pilaszterrel v.m
felül oromzattal, timpanonnal ill. íves orommezővel tagolva. Önállóan lehet síremlék
egyébként falfelületek díszítő, tagoló eleme. 1. Az antik római templomnak az a része,
melyben az istenség szobra állott. Fülke a római házak homlokzatfalában a védő isten számára.
Agglutináció: toldalék, ragasztás. A krétai paloták építésrendszerét is ezzel a jelzővel illetik. A palota egy udvar köré épült, raktárakat és egyéb épületeket építettek hozzá különböző időkben, tudatos szerkesztés nélkül, ezek elrendezése labirintusszerű, nem axiális.
Agora: a régi görög városok piac és vásártere. Gyűlések, esetenként az igazságszolgáltatás helye, kereskedelmi és kézműipari központ, templomok és egyéb középületek, valamint oszlopsorral ellátott üzletsorok sztoák szegélyezik.
Akkád: Mezopotámia északi területe, Bagdadtól északra eső része. A Sarrukkín (Kr.e. 2334-2219) által alapított agadei dinasztia fővárosának a neve. Pontos helyét még nem sikerült megállapítani. E dinasztia korától kezdve Dél-Mezopotámiát Sumer és Akkád birodalomnak nevezték. Még nem találták meg a pontos helyét, de már a sumérek előtt jelen voltak a folyóköz peremvidékein.
Aknasír: az ókori Egyiptomban szokásos sírkamra, amelynél a sírkamrát függőleges aknán keresztül lehet megközelíteni. Két függőleges homokkal felöltött mély akna, amelyből lent, a halottat rejtő sírfülke nyílik. Az aknák a közlekedőedények törvénye szerint működtek és megvédték a sírt a kifosztástól. Főként a későbronzkori Go.-ban és krétán jellemző. A holttestet és a sírmellékleteket a négyszög alapú akna alján lévő kőrétegre fektették, földdel töltötték fel és a tetejére sztélét állítottak.
Akantuszlevél: az akanthosz nevű növény levele, amit a görögök díszítésként használtak, a korinthoszi oszlopon indadísszel együtt jelenik meg K r. előtt az 5. századtól.
Akropolisz: gr. „felhőváros” az ókori görög város magaslaton épített központja, itt volt az uralkodó erődített székhelye, a város védőistenének temploma. Később a városállam vallási illetve politikai központja.
Akrotérion: gr. „legmagasabb rész” az ókori görög és római templomok oromzatainak csúcsát és két szélét koronázó elem, eleinte fatárcsa, később agyagból, fémből és kőből formált növény motívumot vagy mitológiai lényt ábrázoló dísz. Oromsarok és az épületoromzat csúcsán, sarkain elhelyezett díszítmény.
Amarna kor: Ehnaton kora (18. dinasztia Kr.e. 1567-1320 között) aki Amon helyett az arcnélküli Atont tette meg főistennek, a többi isten tiszteletét betiltotta, és képmásaikat lerombolták. Megalapította Ahet-Aton városát. Művészeti reformot is végrehajtott, a korábbi idealizálást a realizmus váltotta fel. Eltúlzott karakterjellemző rá: megnyúlt koponya, csenevész végtagok, hosszú nyak, nőies testű férfiak.
Amphiprosztülosz: gr. kettős oszlopsorú, a görög templom korai típusa, egy cellából áll, két rövid oldalán, nyitott, négyoszlopos, keskeny előtér van.
Amfiteátrum: sportversenyek, állatviadalok és gladiátorok számára emelt színházi épület a római birodalomban, rendszerint elliptikus küzdőtérrel, árkádokon nyugvó lépcsőzetes nézőtérrel. Legszebb a pompei, leghíresebb a római Colosseum. Kezdetben a nézőtér ülősorait földfeltöltés tartotta, és csak később boltozták azokat alá. A magyarországi amfiteátrumok föld fiteátrumok voltak. A nézőtereket a padsorok párhuzamosan futó folyosók (praecinctio) osztották meg több mezőre.
Amfora: kétfülű tojásdad, vagy annál nyúlánkabb görög edény, amelyben bort vagy olajat tároltak. Általában égetett agyagból készültek, de vannak üvegből, kőből készült edények is. olajjal töltve versenydíjként is ajándékoztak ilye edényt. Fél és másfél méter között változó magas tároló edény, a Mínoszi és Krétai agyag amforák hordó vagy körte alakúak nyakkal és szájperemmel.
Antefixum: lat. Cserépfedésű ókori görög és római épületek koronázópárkányán sorozatban megjelenő terracotta vagy márvány díszítmény. Szerepe a lejtőirányú kúpcserép sorok párkány feletti végződéseinek takarása.
Antropomorf: emberhez hasonló, ember alakú.
Apszis: 1. késő római időkben félkör alakú, fél kupolával fedett tér, amely az épület nagyobb részéhez csatlakozik. 2. az ókeresztény bazilikában a papság tartózkodási helye (ezért néha presbitérium a neve) 3.a későbbi keresztény templomépítészetben a félkõr alakú apszis a főhajó, ill. a szentély lezárása. Nevezik még exedrának, altariumnak, tribunának. Formája lehet még; négyszög, sokszög, kosárív.
Aquaeductus: római kori vízvezeték. Lehetett földalatti vezeték, felszíni építmény, boltíves falazat, tetején csatornával. A vezeték maga lehetett kőcsatorna, ólomcső, vagy terracotta cső.
Ara: oltár, ara Pacis Augastae azaz az augusztusi béke oltára. Augustus Hispániából és Galliából való hazatérésének alkalmából, a szenátus határozatából a Mars-mezőn felállított, békének szentelt oltára.
Aranymetszés: Egy hossznak olyan két részre való felosztása, ahol a nagyobbik rész úgy arányul az egész hosszhoz, mint a kisebbik rész a nagyobbikhoz. (b: a = c: b)
Archaikus mosoly: a görög archaikus szobrászatban a Kr.e. 6.sz.-ban a száj és a száj körüli részek sajátos kiképzése az emberábrázolásokon, amely az arcnak mosolyhoz hasonló kifejezést ad. A görög művészetből az 5. sz. elején eltűnt, de a szomszédos kultúrák pl.: az etruszkok is átvették.
Architráv: heveder gerenda vagy vízszintes tartó a függőleges támaszok fölött, azaz oszlopfejezet fedőlemezére fekvő gerenda. Az antik háromrészes párkány: korona, képszék, hevedergerenda legalsó tagozata.
Arcos edény: emberarcot formázó cserépedény, legelső ismert darabja, a mezopotámiai Szamarra- korszakból származik.
Architekturális stílus: a pompeji festészeti stílusok közül a második. Jellemzői: valóságos építészeti kompozíciók illúzióját keltő festmények, kiegészítve alakos jelenetekkel. (Villa dei Misteri, Kr.e. 1 sz.)
Atlasz: titán a görög mitológiában, aki az égboltot hordja a vállán. Az itáliai reneszánsz építészetben életnagyságon felüli férfialak, amely az épületnek egy szerkezeti támasza helyén a tartót hordja. Különösen kedvelt a barokk építészetben erkélyek hordására.
Atreusz kincsesháza: a mükénéi tholos Kr.e.11.sz-ból, álkupolás, méhkas alakú sír, dombbal fedve, melyet a domboldalba vájt hosszú folyosón dromosz lehetett megközelíteni.
Átrium: a római lakóház közös tartózkodásra szolgáló legfőbb középen elhelyezett lakótere, ahol a család tartózkodott eredetileg tűzhellyel. Befelé lejtő tetőzete van középen nyílással. Később sajátos, oszlopokkal körülvett reprezentációs térré alakították, melyből a lakóhelyiségek nyíltak. Ókeresztény bazilika oszlopcsarnokkal körülvett nyitott udvara.
Attika: az épület főpárkánya fölötti mellvéd, gyakran felirattal, esetleg plasztikus díszítéssel. A koszorúpárkány fölötti alacsony fal, a tetőt részben vagy egészben takarja.
Attribútum: az egyházi és a világi művészet az idő folyamán a szenteket, történelmi vagy legendai személyeket olyan ismertető jelekkel látta el (tárgyak, gesztusok, környezet, viselet stb.) amelyről az adott személy felismerhető, és amely annak állandó tartozéka és jelképe. Tehát a képzőművészetben gyakran ábrázolt személyek állandó és felismerésükre szolgáló jelvénye. A szimbólumtól abban különbözteti meg, hogy tárgyi jelentésén túl jelképes értelme nincsen. Vannak általános attribútumok pl.: korona, kard, dicsfény. Vannak egyéni attribútumok melyek, utalhatnak az adott személy életének egy-egy jellemző mozzanatára, a szentek esetében a legendákból ismert csodatételre, vagy mártírhalálukra.
Auctoritas: Latinul, ami az augeo igéből jön (nőni, növelni).
Augur: madárjós, ókori római pap
Axiális szerkezet: tengelyszimmetrikus szerkezet, olyan elrendezés, amelyben a szimmetria tengely mindkét oldalán csak egymásnak megfelelő elemek szerepelnek.
Álajtó, vakajtó: ajtóval azonos formájú és keretelésű falmélyedés illetve fülke, amely mint tagoló és díszítő elem a homlokzat nyílásritmusát biztosítja.
Álboltozat: formailag a boltozathoz hasonló térfedés, amely vízszintes rétegben rakott, konzolosan előreugratott kősorokból áll.
B
Baluszter: gömbös idomú, legtöbbnyire esztergályozottan tagolt kis oszlop, vagy hasonlóan tagolt, de négyzetes keresztmetszetű kis pillér.
Balusztrád: fr. kőkorlát vagy mellvéd, amelynek formaelemei a baluszterek.
Batik: pettyezett kelme maláj kifejezés. Az indonéz szigetvilágból származó kelmefestési eljárás: viasszal fedik a mintát, majd a textilt festékbe mártják, később a viaszt eltávolítják.
Bazilika: basiliosz gr. királyi 1. az ókori Görögországban az athéni piacon az arkhón baszileusz hivatali helyisége 2. a rómaiaknál nagy törvénykezési és kereskedelmi csarnok , hosszúkás négyszög alapú épület, belső oszlopállásokkal. Hosszúkás elrendezésű ókeresztény templom mely nagy létszámú tömegek befogadására alkalmas belső terét az ókeresztény építészet is felhasználta, és az első keresztény templomok a római bazilikából alakultak ki.
Bazilikális elrendezés: legalább három hajós épületek meghatározott tér és tömegkapcsolata. A háromhajós templomoknak olyan korai változata, amelynél a középső, vagyis a főhajó az oldalaknál szélesebb és magasabb, és fala a mellékhajók fölött ablakokkal áttört s így közvetlen megvilágítást kap, ellentétben az egyenlő magasságú hajókkal bíró csarnoktemplom elrendezéssel.
Bucchero: speciális eljárással feketére égetett kerámia. Különösen nagy jelentőssége volt az etruszkoknál, akik Kr.e. 8-4. sz.-ban legkeresettebb vázáikat ezzel a technikával készítették, és gyakran bekarcolt, vagy domborműves ábrákkal díszítették. A fémedények mintáját követő karcolt, vagy pecséthengeres ornamentikájú kerámiákat redukciós égetéssel feketére égették. Két változata ismert a bucchero pesante ami a vastag falú fajta és a bucchero sottile ami a vékonyabb falú. A korábbi görög vázatípusoktól az különbözteti meg, hogy változatosabb formájúak és plasztikus nem pedig festett mintát hordoztak.
Bukránium: gr. szarvasmarha fej, ökörkoponyát ábrázoló, kedvelt ókori díszítő motívum. Általában épületek párkányfrízén, füzérekkel összekapcsolva, sorozatban alkalmazták. Az ökörfejdísz állatáldozatot, idéző ábrázolását oltárok, síremlékek díszítésére is használták.
C
Caldarium: a római fürdő szaunaszerű, forró levegős, melegvizes terme.
Castrum: lat. „tábor” a római csapatok állótábora. Alaprajza többnyire 2:3 oldalarányú négyszög, amelyet sánccal és tornyokkal erősített fallal vettek körül és derékszögű főútvonalakkal és párhuzamosan futó utcákkal tömbökre osztották fel. A tábor közepén állt a parancsnokság. A 12. sz. közepétől okmányokban használt városmegnevezés.
Cavea: általában jelentése üreg, betüremlés, homorulat, de főként az ókori építészetben a színházat, amfiteátrumot valamint az elliptikus alakú arénát körülölelő lelátó lépcsősen emelkedő üléssorokból kialakított nézőtere.
Cella: 1. latinul kamra, azaz falakkal határolt négyszögletes tér, az ókori paloták téregysége, amelyet egymás mellé sorakozva építettek a király udvara körül. 2. a görög és a római templomok kisméretű szentélye, ahol az istenszobrot őrizték. 3. ált. egyetlen kisebb oblongum (téglalap) alaprajzú zárt tér. 4. szerzetesi szoba.
Cista: (lat., görög kisté), domborított, erős bronzlemezből készült henger alakú vödör, az itáliai korai vaskor jellemző alakja s egyszersmind a felső olaszországi bronzművesség egyik legjelentékenyebb kiviteli cikke, amellyel a Kr. e. VII-V sz. -ban csaknem egész Közép-Európát elárasztotta. A C. -k felületét abroncs módjára körülfutó erősen kidomborodó sávok tagolják, a régibb példányokban az abroncsok v. bordák közt kimaradó szeles sávok alakok, v. díszítmények rajzával vannak elborítva, az ilyen Cisztáknak a perem alatt szilárdan megerősített két nagy füle van, mint az üstöknek; a későbbieken, amelyek fül helyett kettős gúzzsal vannak ellátva, mint a bográcsok, sűrűbb a körülfutó bordázás (l. az 1. ábrát). # A régiebbek Bolognában a Benacci sírokban lépnek föl gyakrabban, az újabbak elterjedési területe inkább Venetia, valószínűleg ezen a vidéken készültek azok, az előbbiek, pedig Bologna környékén. A bordás C. -k szolgálhattak mintául a Kr. e. IV-III. sz. -ból ismert s valószínűleg ékszeres dobozként használt etruszk Cisztáknak. Ezek is hengeres edények, de csak ritkán vannak füllel v. gúzzsal fölszerelve, kerek fedelük van, amelyet szobrocska, némelykor kis szoborcsoport koronáz, az edény teste rendszerint három oroszlánkörmön nyugszik, felületét domborműves v. vésett jelenetek díszítik.
Cizellálás: caelatura lat. fémmetszés. Nyers bronzöntvények felületi megmunkálása simítással, finomítással, az öntés után maradó varratok eltávolítása finom véséssel, csiszolással, kalapálással.
Colonia: gyarmat
Colosseum motívum: colossos gr. szobor. Oszloppal tagolt pillérek között félkörzáródású boltív, háromrészes párkánnyal, a római Colosseum homlokzata nyomán. Néró hatalmas szobra eredetileg a Colosseum mellette állt, innen kapta a nevét az amfiteátrum.
Contraposto: festészeti és szobrászati komponálási elv, az ábrázolt emberi testnek ellentétes irányú mozdulataiból kialakított harmonikus egyensúlya. Az ókori görög szobrászok alkalmazták először
D
Diadalív: eredetileg a győztes hadvezér vagy császár tiszteletére emelt kapu, amelyen keresztül bevonult a városba. Korinthoszi, vagy kompozit oszlopfővel tagolt erős pillérek között egy, vagy három dongaboltozatos nyílás, feliratos attika és szobordísz jellemzi.
Dipterosz: (gr kettő szárny), a klasszikus görög építészetnek az a templom típusa, melyben a templom celláját köröskörül teljes kétsoros oszlopcsarnok övezte. A kis-ázsiai tengerpart vidékein ion városában fejlődött ki.
Disciplina: fegyelmezett, rendszerű, rendszerezett. Tudományág, szaktudomány értelemben használatosabb.
Dongaboltozat: félkörű, emelt ívű , csúcsíves, vagy körszeletíves keresztmetszetű boltozat, amely mindkét oldalt hosszan futó párhuzamos falakra fekszik fel. Ált. a korai idők hosszú, folyosószerű tereinek lefedésére használták és gyakori a kora barokk nagyméretű templomainak ilyen átboltozása is
Dromosz: gr. út. Jelentős ókori épületekhez vezető díszes felvonulási utak neve.
Dzsed-oszlop: a tagtalanított Osiris gerincét jelképező egyiptomi oszloptípus, bordázott fejezettel.
E
Eannatum: két lagasi enszi (sumer városállam vezető) neve, a kora dinasztikus korból Kr.e. 3000-2350. különösen I Eannatum a keselyű sztélé készíttetője jelentős.
Ecclesia: a katolikus egyházat megszemélyesítő, a középkori katedrálisok bejáratánál álló női szobor alak, fején koronával kezében karddal és kehellyel ábrázolják. Párdarabja, Synagoga bekötött szemű nőalak, kettétört lándzsával. Ketten az ó- és újszövetséget jelképezik.
Echinus (gr: sündisznó): kör alaprajzú párnatag, a dór fejezet kiduzzadó része, amely a fölötte lévő fedőlap az abakusz és az alatta található nyaktag anulli gyűrűje között van.
Erektheion: erekteiosz ősatya szentélye az akropoliszon, oldalában a kariatida csarnokkal.
Exedra: gr. csarnok 1. félkör alakú, padokkal ellátott fülke az antik görög gümnaszionokban, fürdőkben, a beszélgetni, vitatkozni akarók és zenészek számára. 2. Boltozatosan befedett félkör alakú hely a római nagyurak házaiban, a peristylium mellett, nyári tartózkodási hely. 3. az ókeresztény egyházi építészetben azonos az apszissal.
Ékírás: sumer és akkád írástípus, elnevezését az íróvesszővel a nyers agyagba ékszerűen benyomott jelekről kapta. A képjelölő írásmódból alakult ki, fokozatosan egyszerűsödött, majd hang, vagy szótagértéket vett fel, bár emellett megtartotta képjelölő értelmét is.
F
Fajansz, faience: az ónmázas edények francia neve. -(fajansz) az ónmázas cserépnek Faenza olasz várostól származó gyűjtőneve. Õsi keleti technikával készül, amely a mórok révén Spanyolországon keresztül (Mallorca szigetén) került be Európába. A perzsa fajanszok a perzsa fajanszok között híresek a Raghesben kiásott fémfényű - lüsztermázas agyagedények, a 13. 14. századból. Hasonló mázúak a spanyol - mór gyártmányok. A 16-17. században virágzott a török fajanszművesség. A 15-16. sz. - ban Európában az olasz majolikát kivéve alig készült fajansz. A 17. századtól műhelyek százai létesültek Európában, amelyek a méregdrága kelet- ázsiai porcelánt utánozták. A legszebb darabok a japán arita porcelánok hatását tükröző - delfti fajanszok. A 18. században az európai porcelán, majd az olcsóbb keménycserép kiszorították a fajanszot.
Falhéj: ősi épületeknél gyakori, de a mai napig használt építészeti megoldás: a külső és belső fal közé döngölt, vagy mésztejjel cementált föld, agyag, kőzúzalék, amely a fal fő tömegét adja.
Fasces: a római államban a legfőbb hatalmi jelkép, talán az etruszk királyok idejéből származik. Szilfa-, vagy nyírfavessző nyalábból állt, mely egy bárdot ölel körül, és az egészet egy vörös pánttal fogták össze.
Fehér korona: felső-Egyiptomot (délen) jelképező királyi fejdísz a fáraókon magas csúcsán gömbbel ellátva.
Féloszlop: a falból csak félátmérővel kiálló oszlop. A kiugrás azonban valamivel több szokott lenni, mint fél méret, mert az optikai hatás mindig kevesebbet mutat.
Fibula: lat. csat, kapocs. A bronzkorban a felsőruházat összekapcsolására szolgáló tű, amelyet az ókorban az etruszkok, kelták, rómaiak, germánok ékszerként viseltek. Anyag legtöbbször bronz, néha vas, díszítésére valamennyi fémműves és ötvös technikát felhasználták, még zománcra és féldrágakő berakásra is van példa. Típusai: lemezes, korongos, szemüveg spirálos, hagymafejes, sasos, S-alakú.
Filigrán: sor, mag lat. vékony nemesfém huzalból kialakított és összeforrasztott díszítmény, vagy tárgy. A magyar ötvösségben kiemelkedő szerepet játszanak a továbbfejlesztett eljárások mint pl.: a sodronyzománc, erdélyi zománc.
Fórum: római városok többnyire négyszögletes tere, és a görögökhöz hasonló az agóra, piac és gyülekezőhelye volt. Körülötte helyezkedett el a középületek.
Francois- váza: az elbeszélő narratív görög vázafestészet egyik korai remeke, 1 méter átmérőjű, a feketealakos szereplők a feliratokkal azonosíthatóak rajta.
Freskó: az olasz al fresco azaz frissen kifejezésből ered. Porfestékkel és vízzel friss mészvakolatra készített festés, amelynek festéke a frissen felhordott vakolatba behatol és annak megszáradása után oldhatatlanul, marad meg. Felületén a mészkristályok sűrűsége finom réteget alkot.
Frigidárium: a római fürdő hideg vizes medencéjének tere.
Fríz: képszék, díszítéssel ellátott szalag az épület övpárkányán vagy másutt. Antik templomok figurális díszű párkánysávja az architráv és a koszorúpárkány között. Az antik görög építészet két változatát ismerte, a thrinkosz sima és a zóphorosz a domborműves típust.
Frontalítás: lat. homlokzati, amikor a szoborműveken egyenes vonal húzható a fejtetőn, orron, nyakgödrön, köldökön, és nemi szerven keresztül, elhajlás, elfordulás nem látszik. A frontális síkábrázolásban az alakok és egyes részeik a lehető legnagyobb kiterjedésben mutatkoznak. Csak Kr.e. 5.sz-ban térnek el ettől az ábrázolástól a görögök.
Futókutya: a tengeri hullámok tarajának stilizált és ismétlődő motívuma, ahol a fekete ill. sötét és fehér ill. világos színek foltértékének egyenlőségére törekedtek.
G
Gemma: lat. drágakő, drágakőre vagy féldrágakőre pl.: karneolra, ónixra, achátra, véséssel készített figurális ábrázolás. ( intaglio: bevésett, kámea: domborműves)
Geometrikus stílus: korai görög vázatípuson alkalmazott minták, melyek nemcsak geometrikusak. (Kr.e. 1050-700)
Groteszk: olasz grotta azaz barlang kifejezésből ered. A díszítésnek egy bizonyos fajtája, amelyet a reneszánsz időben Rafaello és kortársai elevenítettek fel az akkoriban felfedezett fölalatti római sírkamrák növényi és állati elemekből álló falfestményei alapján. Fantasztikus állatok és növények formáiból álló stilizált ornamentika.
Gilgames-motívum: a civilizált világ teremtésének jelképe, Gilgames küzd a káosszal, amit rendszerint egy vadállat testesít meg. Gilgames megragadja, és a feje fölé emelve kirázza belőle az erőt. Úr városából származik.
Graffito: falba karcolt felirat, ornamentális, vagy figurális dísz
Granuláció: lat. szemcse, szemcsézés, az ötvösségben az a művelet, amelyben a fémfelületet szabályosan elhelyezett apró gömböcskék ráforrasztásával díszítik ( az alaplemez és a gömbök közötti fémes kötés észrevétlen marad). Aranyból lehet a legfinomabbat készíteni, ezüstből és rézből csak nagyobb méretűeket.
Gudea: Lagas enszije Kr.e. 2130 körül, Girszuban újjáépítette Nigirszur templomát, nagy agyaghenger feliratai ennek az eseménynek emlékére íródtak. Egyben szobortípus, jellegzetes adoráns kéztartással.
Gümnaszion: gr. tornacsarnok, a görögök testedzésének a helye, később tudományos és művészeti iskola is. Érett típusában (Olümpia) négyzetes, tágas udvart öveztek oszlopos folyosók, onnan nyíltak az öltöző-, gyakorló-, és előadó terek.
H
Halottak könyve: valójában nem könyv, hanem óegyiptomi vallásos rítusok, imák, himnuszok gyűjteménye.
Halotti maszk: vékony aranylemezből, vagy elektronból készített maszk, melyet mükénéi aknasírokban Kr.e. 1550-1500 egyes halottak arcára helyeztek. Bár a maszkok némely részlete stilizált, de egyértelműen portrénak látszik és két családtípus vonásai fedezhetők fel bennük.
Hamis látószög: az egyiptomi festészetben alkalmazott, a valóságban nem létező látószög, pl.: átlátszó edény, földkeresztmetszet, sátor. Az asszírok is használták táborjelenet átlátszó sátrakkal.
Harmadik állat: perifériákon fordul elő, zergék, halak, macska, mamut valamint másfajta felismerhetetlen vagy ritka állatok jelennek meg.
Hellenisztikus: nem görögországi, mégis görög hatást mutató ábrázolás.
Herma: 1. pilaszter emberi fejjel eredetileg Hermes fejjel és teljes felsőtesttel mintázott, lefelé keskenyedő falsáv, a barokkban kedvelt homlokzattagoló elem, az emeleti ablakok között. 2. fej alakú ereklyetartó (pl.: győri Szt. László herma)
Hettita: indoeurópai nép, amely Kr.e. 2000-1800 között Közép-Anatólia vezető népessége volt és uralkodóház az ókori Egyiptomban.
Hieroglif: szent véset gr. óegyiptomi írásjel, amely rendszerint szót vagy fogalmat jelöl. Mint írásrendszer fontos az olvasási irány amit a jelek nézési iránya felől kell olvasni, e mellett lehet kolumna is, a jelek nem feltétlenül azt jelentik amit ábrázolnak.
Hippodamosz: éliszi királylány, akinek kérőit az apja kocsiversenyen legyőzve legyilkolta, de Pelopsz végzett vele (a pelopida dinasztia alapítója, a Peloponnészoszi félsziget névadója, az átok kiváltója)
Hippodromosz: négyszögletes formájú, félkörös lezárású ló- és kocsiversenytér, a rómaiaknál ezt circusnak nevezik, a hippodrom pedig egyfajta kertelrendezést jelentett.
Horror vacui: rettegés az ürességtől, tárgyak minden szabad felületét kitöltő ábrázolásmód.
Humanitas: emberi méltóság, az örök emberi erény.
Hüdria: vizes gr. nagyméretű öblös testű, ókori görög víztároló edény, három füle közül kettő vízszintesen az edény testén helyezkedik el, egy nagyobb az edény nyakán helyezkedik el.
Hüposztíl csarnok: egyiptomi templomok nagy oszlopcsarnoka, amelynek mennyezetét az oszlopok támasztják alá. A sűrűn egymás mellé helyezett oszlopokat architrávok kötik össze egymással. A két oldalsó csarnok a középső, magasabbtól kapja a világítását, legszebb példája a karnaki.
I
Idol: fából kőből többnyire primitíven ábrázolt alak, a keresztény szóhasználatban bálvány.
Illozionizmus: a valóság, illetve a térbeliség megtévesztő látszatát keltő fal-, illetve mennyezetkép festésére törekvő művészeti irányzat. Főként a későbarokk idején virágzott, ahol a térhatás fokozására szolgált.
In antis: egyszerű görög ház alaptípus, az előrenyúló két ante között két oszlop tartja a tümpanont (pl. az athéniak kincsesháza Delfoiban)
Intaglio: olasz bemetszés a drágakövek (gemma) vésésének az a módja, amellyel az ábrázolást bemélyítik az ékkőbe (en creux technika)
Interglaciális: felmelegedési időszak, azaz meleg, vagy mérsékelt periódusok a glaciálisok (eljegesedések) között. A pleisztocén idején 3 különböző időtartamú interglaciálist különböztettek meg, amelyek a 4 fő glaciálist választották el. Ma valószínűleg szintén egy interglaciális korszakban élünk
Ithüphallikus ábrázolás: álló péniszű absztrakció, nem csak fallikus, mert ez a kifejezés
destruktív, azaz leíró jelleggel bír, atribuálja (jelzi) a narratívát, tehát elmeséli a cselekményt. A fallikus kifejezést nem antropomorf jelenségek (obeliszk, dolmen stb.) meghatározására használjuk.
K
Kamarész edény: vékony falú edény, nem centrális és nem szimmetrikus díszítéssel, a Kr.e. 2000-1700 közötti krétai kerámiák díszítő stílusa, többszínű, fekete alapon vörös, narancs és fehér díszítéssel.
Kámea: domborműves díszítésű gemma
Kannelura: latin canna cső kifejezésből ered. Félkör, vagy fél ellipszis keresztmetszetű függőleges vájolata az oszloprend oszloptörzseinek, illetve pillérek felületének tagolására. A görög dór oszlop 16… 20 végigmenő vájolatainak keresztmetszete körszeletíves, és egymással vékony élekben találkozik. Később a jón és korintuszi oszlopokon a vájatok mélyebbek, és közöttük kis közt hagytak. A barokk időkben kedvelték a vájolatok alsó egyharmadát egy-egy pálcataggal kitölteni.
Kanópusz edény: a múmiák belsőségeit tároló alabástrom, vagy agyagedény az ókori Egyiptomban. A 4 edény 4 különböző védőszellem fejszobrával. Nevüket az Alexandria melletti Kanóposz városáról kapták, ahol ezeket gyártották.
Kantharosz: talpas, vagy kétfülű boros serleg, vagy kancsó, bor keverésére használták.
Kartus: francia cartouche azaz tekercs kifejezésből ered. Leginkább az észak-európai késő reneszánszban és barokkban használt plasztikus díszítőforma, a nyíláskeretezés szalagvégeinek visszacsavarásával. Egyiptomi hieroglifikus felirat ellipszis alakú keretben, fáraó vagy istenség nevét címét adja meg.
Karüatida: görög, kőből faragott leányalak az oszloptörzs helyén, amely a szemöldökpárkányt hordja. Az elnevezés Karia városából ered, ahol Artemisz istennő ünnepén a fiatal lányok fejűkön virágkosarakkal vonultak fel.
Kenotáfium: üres sír gr. jelképes síremléke a templomban egy máshol eltemetett személynek, vagy olyanoknak, akiknek holtteste ismeretlen helyen nyugszik.
Kentaur: a görög mitológiában félig ló félig ember szilaj vad természetű lény.
Keresztboltozat: egymást keresztező dongaboltozatokból álló boltozat.
Kettős perspektíva: az őskori művészetben az állatokat gyakran két nézetből (az agancsot és a patákat szemből a testet oldalról) ábrázolták.
Khiton: az ókori görögök gyapjúból, vagy vászonból készült hosszú ingszerű alsóruhája mindkét nem számára.
Kígyós istennő: a mínoszi lakóhelyeken tisztelt házi istennő. Egyik attribútuma a kígyó, amelyet jótékony védőszellemnek tekintettek. A görög Athéna istennő eredetét is rájuk lehet visszavezetni.
Kincsesház: kisméretű díszes építmény a görög templomok szent területén, ahol a különböző városállamok adományait gyűjtötték és láttatták pl.: Delfoiban.
Kioszk: 1. török, nyitott kerti pavilon, néha a homlokzat előtt vagy a tetőn. 2. villaszerű épülethez tartozó kertes sátortetős vendéglő. 3. ált. kör alakú nyitott oszlopos építmény sétányok zenekarai számára.
Kliné: ókori görög ágy vagy heverő.
Kockaszobor: Egyiptomban újbirodalomi szoborfajta, amely ünnepélyesen merev, szimmetrikus komponálású térdét átfogva ülő alak ahol is egyértelműen felismerhető az eredeti gránittömb alakja.
Kompozit lény: olyan lény, amely nem felvesz magára különféle állati jellegű motívumokat, állarcokat, bőröket stb., hanem össze van komponálva különféle elemekből, amely teriomorf (állatszerű) valamint antropomorf tulajdonságokat hordoz, azaz a külseje a sajátja, önmaga.
Kóré: gr. leány egyenesen álló, hosszan redőzött ruhát viselő ifjú nőalak az archaikus korból.
Krepidoma: alap épület gr. a görög templomnál az alapozás felső kősorának talaj fölé emelkedő síkján körbefutó lépcső. Többnyire 3 magas fokból áll, enyhén domborodó felső síkján emelkednek az oszlopok és a falak.
Kundurru: határkijelölő és adománylevélként is szolgáló domborműves sztélé Kr.e. 2. évezred közepétől akkád és sumer területen.
Kultuszszobor: xoanon azaz égből hullott, ősi szobor amely köré szent hely, templom, kultusz, rítusok szerveződtek.
Kratér: a klasszikus ókorban főleg a rómaiaknál a lakomákon a bor és a víz keverésére szolgáló, magas talpú két fülű változatos formájú nagyméretű edény.
Kupola: a kör alaprajz fölötti félgömb boltozat, de épülhet sokszög, sőt négyzet felett is az u.n. csegelyek közvetítésével, és lehet gömbszelet is.
Kúrosz: meztelen férfiszobor az archaikus görög korból.
Küklopikus fal: hatalmas kövekből kötőanyag nélkül összerakott fal, Mükéné, Delfoi …
Külix: görög edénytípus, kis talpakon álló széles tálka, csésze amit boriváshoz használtak.
L
Labrüsz: kétélű bárd Kréta, Mükéné. A mínoszi vallás legelterjedtebb szimbóluma, állatáldozatokhoz használták. Szentélyekben kőtalapzatra erősített rudakon állították fel, feminin jelleget jelöl.
Lapitha: nép Thesszáriában, amely összeveszett a kentaurokkal ugyanis Peirithoosz király esküvőjén a kentaurok lerészegedtek, megtámadták a menyasszonyt és elraboltak egy csomó nőt, mire háború tört ki köztük. Apollón a lapitháknak adott igazat a vitában, ami a Görög timpanonok kedvelt témája is.
Lar: a rómaiaknál az elhalt ősök szellemei, a családi tűzhely védelmezői.
Legfőbb nézetek elve: az egyiptomi síkművészetben uralkodó elv, az embert rendszerint arccal profilban, szembenéző szemmel és mellel, oldalról ábrázolt lábbal jelenítették meg.
Leküthosz: szűk nyakú illatszeres edényke.
Lépcsős piramis: olyan csonka gúla szerű építmény amely felfelé keskenyedő emeletekből áll, nincs köztük összeköttetés, a zikkuratokon rámpás, másutt lépcsős áthidalások találhatóak.
Lineáris B: krétáról származó írásmód
M
Magas dombormű: kiemelkedő dombormű, mely lehet lapos, fél, vagy magas dombormű.
Maiestas: méltóság latin kifejezés
Masztaba: arab pad, nyújtott négyszög alaprajzú, trapéz keresztmetszetű óegyiptomi sírépítmény a piramisok közelében, előkelők számára. Földbe süllyesztett, a tetőről nyíló egy aknán át megközelíthető kamrában kapott helyet a koporsó és az áldozati ajándék.
Mausszoleión: Mausszoilosz káraiai perzsa helytartó síremléke, akinek felesége, Artemissza kezdte építtetni Kr.e. 351-ben, de mivel időközben ő is meghalt, így a mausszoleion kettejük síremlékévé vált.
Mágia: varázslás a kultikus rítusok vallásos szertartásokká rendeződése előtti kapcsolatteremtés a szellemvilággal. A mágiának két fő típusa van: impatetikus, homeopatetikus A mágia az azonosságon alapul, azaz az egymással oksági kapcsolatban nem lévő elemek között feltételezünk valamilyen kapcsolatot, és ezt működtetjük. Ennek értelmében, ha azonosság van a két dolog között, akkor az egyik dologgal befolyásolni lehet a másikat. A hasonlósági mágia szerint a hasonló dolog azonos az ő hasonlójával.
Meander: görög díszítő motívum, amelyet a maiandros folyó szeszélyesen kanyargó vízfolyásáról neveztek el. Különösen a klasszikus művészetben kedvelt díszítés, de az alkalmazott művészetben is valamilyen formában szinte minden korban felbukkan. Az őskorban feltehetően a napábrázolással ill. a nap mozgási fázisainak ismétlődésével hozható összefüggésbe.
Megaron: hosszúkás négyszög alaprajzú, egy, vagy kétterű, nyitott előcsarnokos épület, a görög lakóház és templom egyik fontos alaptípusa. Tetejét gyakran 4 oszlopon nyugvó gerendák tartották.
Menhír: kőoszlop kelta, a késő kőkorban gyakori, kevéssé kidolgozott, hosszú, egyik végével a földbe ásott, néha többszörös ember nagyságú kultikus darab.
Metopé: gr. homlok, dór stílusú görög templom párkányán a triglifek közötti négyszögletes mező, melyre domborműveket faragtak.
Mélydombormű: az egyiptomi művészetben a fal síkjába vájt, vagy mélyített dombormű, a kidomborodó részek ezért nem állnak ki a fal síkjából.
Mozaiktű: a mozaik technika legkorábbi, Mezopotámiában alkalmazott változata, sumer templomok lábazatát díszítette. A még puha agyagfalba égetett színes mázasfejű kerámia kúpokat nyomtak.
Múmiamaszk: halottak gipszből mintázott, vagy viaszfestéssel falapokra készített képmása, amelyet azután a múmia arcához helyeztek, főleg a ptolemaioszi és római uralom alatt Egyiptomban. Jellemző a könnyed festésmód és a portrészerűség.
N
Nagada kultúra: a thébai térség Egyiptom környékén összpontosuló neolitkori embercsoportok egyikére használt kifejezés. Jellegzetesek fazekas termékeik és szobraik.
Naosz: apró zárt szekrényszerű kápolna, fülke Egyiptomban, amely istenszobor elhelyezésére szolgál.
Naram-Szin: Agade királyának egy hegyi népen aratott Kr.e. 23.sz győzelmének emlékére készült aiorit sztélé Susából.
Narmer: egyiptomi uralkodó a Kr.e. 3. évezred elején, aki először egyesítette Észak- és Dél Egyiptomot.
Neccessitas: szükségesség latin
Nekropolisz: a holtak városa, temetkezési hely amely általában közvetlenül a város mellett épült.
Neolit: új kőkor, elméletileg ekkor jött létre a földművelő falu. A kort a kerámia, és a csiszolt kőeszközök használata jellemzi, fémeszközök még nincsenek, bár a Közel Keleten a falvak előbb használtak fémet mint kerámiát.
O
Obeliszk: görög kis nyárs, négyszögletes alaprajzú, felfelé keskenyedő kőoszlop monolit (egy kődarabból készült) általában emlékoszlop illetve kis méretekben díszítőelem.
Orchestra: kör alaprajzú játéktér
P
Palmetta: latin-olasz, növényi ornamentika, legyezőszerűen szétterülő vagy szív alakú pálmalevél stilizálása. Számtalan variációja lehet. Már a görögök is alk, és a Bizánc díszítőmotívumai között is megtalálható. A korai román kori építészet jellegzetes díszítőmotívuma.
Peristylium: görög-latin az udvart körülvevő oszlopsoros tér, amely lehet egy lakóház belső udvara átriuma, illetve egy templom előtere is.
Pódium: latin emelvény, dobogó az épületek felmagasított alépítménye. A római templomok jellegzetes emelvényszerű felmagasítása.
Pylon: kapuzatszerű elő építménnyel hangsúlyozott bejárat.
R
Relief: lapos vagy magas dombormű az épület vagy emlékmű falán kialakítva.
Ritmus: az építészetben az ismétlődő elemek vagy épületcsoportok egyforma vagy változó üteme, távolsága.
Rozetta: stilizált virágforma kör alakban elrendezett szirmokkal. Gyakran alkalmazott díszítés a kazetták közepén.
S
Stukkó: gipszes mészhabarcs, főleg a belsőkben használt, mert a gipsz nem időtálló. Különösen kedvelt volt a római és barokk építészétben a belső mennyezeteken, szabadon felhordott alakos és ornamentális díszítéseknél, a húzott párkánytagozatoknál, de sík simított falfelületek kialakítása során.
SZ
Szarkofág: gr latin mészkőből készült temetési hely, amely húsbontó, húsevő funkcióval bír. A szarkofagosz elnevezés is erre utal. (gr. testemésztő, kőkoporsó). Szarkofagosz lítosz néven a görögök egy asszoszi mészkőfajt neveztek, melyben a holtak tetemei gyorsan elporladtak. Egyiptomban a szarkofág már az óbirodalom idején használatos. Általában díszes sírláda kőből, fedéllel ellátva, amelye a rómaiaknál gyakran egyetlen kőből volt kivájva. A szarkofág oldalfalait kívül domborművekkel díszítették, s a rómaiak többnyire sírfeliratot is véstek rá.
Szimmetria: eredetileg az egész és az egyes részeinek egymás közötti kiegyensúlyozottsága. Később a középtengelyre egyforma tükör képe a két oldalnak. A világ egyensúlyát képviseli az ábrázolásokban. Például életfa ábrázolások, Gilgames motívum. Jelentése szerint összemérhetőt jelent.
Sztélé: gr ókori síremlék álló kőtábla formájában, az elhunyt domborművével, esetleg családja, barátai körében, vagy mitológiai alakok kíséretében, sírfelirattal, esetleg domborművel.
T
Tepidárium: lat. a római fürdő langyos medencéje.
Terracotta: ol. Főzött föld, égetett agyag, sokszor az épület tagozatai, párkánya, díszítő elemei és szalagjai készülnek terracottából.
Tondo: ol. Körformájú falfestmény vagy relief. Lehet kör alakú betét is, illetve a kylix csészék belső festésére is értendő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése