Egyiptom építészete:
Kultikus templom: Az egyiptomi civilizáció kezdetén, minden törzsnek megvolt, a maga istene, akinek képmását a nádból készült rejtekhelyen helyezték el, ez volt az első primitív templom (Naosz). Valószínűleg a törzs főnők közelében helyezték el, mivel ő gondoskodott a szoborról. A kis szentély nád fallal körülvett udvaron álló egyszerű kunyhó volt, egy bejárattal. A bejárat mellett két zászlórúddal. Ez az elrendezés változatlan maradt, csak tovább fejlődött. A késői korban, Kr.e. 4. sz-ban is szentélyből, oszlopcsarnokból, nyitott előudvarból, és az egészet körülvevő falból állt. A nagy főbejárat a Pülon (diadalkapu) két őrtornyain keresztül lehetett bejutni. A tornyok a fáraó hőstetteinek domborműveivel (relief) voltak díszítve és ezeken helyezték el a már említett zászlókat. A tornyok előtt oroszlán testű kos fejű szfinxek és gránit obeliszkek vagy gigantikus oszlopok díszítették kétoldalt az istenek útját. Az előtér, amelybe az ember belépett egy oszlopokkal övezett Hüposztil csarnok (oszlop alatti terem) a szertartások színhelye volt. A csarnok a fényt felülről kapja, a bazilikális elrendezés alapján. Ezen túl gyakran egy újabb belső oszlopos terem állt. Az oszlopok szorosan egymás mellett álló pálmalevél, lótusz-, papiruszvirág díszítésűek voltak a korai nádoszlopok mintáját idézve. Ezen túl következett a szentély, itt állt az istenség szobra egy kápolnában a Naoszban ami, a szenek szentjét jelentette. A szentélyben más istenségek is helyet kaptak. A szentélyt körülvették kisebb helyiségek amelyek, a szertartások, valamit az istenséghez kapcsolható kellékek tárolására voltak hivatva. Hajókápolnát is készítettek az ünnepi felvonulások miatt. A pülontól a naoszig haladva a tér egyre sötétebb és kisebbedik a lépcsős építkezések miatt, ami az isten képmásával való találkozást készíti elő. A templomok fő funkciója, otthont adni az isteneknek, ezért a templomok sosem voltak, rendszeres közösségi szertartások központok. Gazdasági hatalmukat a királyok rendeletek védték, és pénz hiányában, járandóságban szedték be. A papok embertársaiknak is segítségükre voltak, ellátták az oktatási, közigazgatási, orvosi, feladatokat is, ily módón a templomokban, írnokok, művészek, orvosok számára oktatási központ jött létre. Példa: Edfui Hórusz templom.
Luxor: Kelet nyugati tájolású templom, szerkesztési tulajdonsága a legbelsőbb szentély Naosz mentén axiálisan eléépítenek agglutinációs módón. Minden király eléépített pülont, csarnokot stb. Kolosszusokat állítanak amon temploma elé, az uralkodónak II. Ramszesz, amiket bár élő szoborként kell kezelni, nem férnének át a kapun. Ilyen anomália a szarkofágok behozatala a sziklába vájt kifestett domborművekkel ellátott kanyargós folyosókba magánsírokban.
Dzsed oszlop: fétis, szent tárgy, ezt az oszlopot felállítják az újévben. Ez valamiféle tartósságot jelent, oszlop négy keresztbe tett léccel, talán Ozirisz hátgerince, néha napkoronggal.
Halotti templom: Ez királysírokhoz, piramisokhoz kapcsolódott völgytemplom.
Szerdáb: szoborfülke, állajtó, amiben a megistenült halottak szobrait helyezték el: első ilyen Dzsószer életnagyságú szobra, parókában, berakott szemekkel, uralkodói fejdíszben, álszakáll (atribuálló jelképű), bajuszos, szed ünnepi ruhában, van. Imhotep (aki békében jött) építész, orvos isten, kezében papirusz tekercs, istenné vált polihisztor.
Kezdetek:
Kr.e. 6000 után kiégetett kerámia, kocka, zeg-zug, meander, csigavonal díszítéssel. Agyag és kőszobrocskák, női termékenységi szobrok: nagy mellek, zsírfarúság (szteatopüg), erős nemi jellegek, összekulcsolt kéz. Csiszolt kőbalták és buzogányfejek, egyiptomi behatás. Később változatos edényformák jelennek meg, világos alapon vörös, vörös alapon fehér díszítésűek, illetve egyszínűek is. Pecsétfaragás. Fehér márványból faragott Kykládikus termékenységi női szobrok, votív alkotások, álló alakok, bár sírba fektették őket, összekulcsolt kéz (adoráns kéztartás), sematikus arc, a lábak között spácium, azaz áttörés van (Kr.e. 3. évezred). Bonyolultabb alkotások, a keroszi hárfásnak nevezett szobor, amely egy támlás zsámolyon ül, és jobb lábára támasztott hárfán játszik, valamint a kettős sípon játszó ülő figura. Az aranyműves eljárásoknál, a trébelés (hátulról történő domborítás), a filigrán technika (parányi láncszemek összekapcsolása), granulálás (apró gömböcskék felragasztása) voltak a meghatározóak, malliai függő, lódarázs párt ábrázoló darabja, heraldikus kompozíció.
Kükládikus temetkezésben Kr. e. 3. évezredtől, kővel bélelt négyszög alapú, földbe ásott, kőlappal fedett cisztasírokat használtak, kezdetben edény ill. fehér márvány tál, később csészék, amulettek, szobrocskák, fém és obszidián szerszámok, pecsételő kövek szerepeltek sírmellékletként. Krétán változatos sírtípusok, illetve sírmellékletek fedezhetők fel, egy vagy több kör alakú sírkamra, körbevéve négyzetes cisztasírokkal, ahol feltehetőleg italáldozatot mutattak be. A kör alapú sírok befelé hajolnak, álboltozatos, tholos (méhkas) formájúak, megközelítésük hosszú domboldalba vájt folyosóval (dromosz) történt. Később a halottakat agyag pithoszokba (nagyméretű széles szájú hombáredény) helyezték, valamint megjelentek a szarkofágszerű, larnakes ládák is kőből, márványból.
Kréta:
Kezdetben a kükládikus kultúrával állt kapcsolatban, hajózó nép volt, így eljuttatta Egyiptomba a kultúráját és műtárgyakat fogadott be onnan. A krétai civilizáció az első európai kultúra volt a bronzkorban. A civilizáció monarchikus államokra épült Kr.e. 1700-1400 később egységes királysággá tömörült. Kréta fővárosában Knósszoszban találjuk a palotát a legjelentősebb emlékeivel. Az első palotákat Kr.e. 1930 körül alapították. A Knosszosz-i palota alaprajza nem axiális szerkezetű, organikus épület, emeletekkel, ismeretlen a szimmetrikus elrendezés. Középen található négyszögű udvart sok helységből álló épületek vették körül. Az építmény először különálló épülettömbök sora volt, amit később egy épületté egyesítettek. Az épület belsejében csatornarendszer volt. Hasonló épült még Phaisztoszban és Malliában is. Nem rendelkezett védfalakkal, falfestmények, stukkó domborművekkel, építőkövein labrüsz kétélű bárd alakú jelek láthatóak, amelyek kultikus tárgyak voltak és feminin jelleget hordoztak, a palota viszonylagos zárt tereivel labirintust alkotott, ami a labrüsz elnevezésre utal. A helységek egy kb. 50 m hosszú udvar köré, rendeződtek. A központi folyosó falait, egy felvonulást ábrázoló falfestmény ékesítette. A tróntermen hangsúlyos helyet foglal el a trónszék, a falakat nyúlánk növények, és elegáns griffeket ábrázoló freskó borítja. A freskók továbbá bikaugrási rituálét, delfineket, rétet, majmokat, udvari dámákat, kocsi jeleneteket, felvonulást ábrázoltak. A Kr.e. 1500 körül készült bikajátékot ábrázoló freskó a nők, és férfiak veszélyes játékát mutatja be, mozgás fázisokkal mintegy pillanatképszerűen, mintegy impresszionista módón az egyiptomi festészet sok évszázados gyakorlatának megfelelő színekkel (fehér, vörösesbarna, kék, barna). A nőknek megkülönböztetett szerepük volt, Párizsi nő. A tollkoronás herceg Kr.e. 16. sz freskója kivétel ez alól. A trónterem mögötti folyosókon eljutunk a királynői lakosztályba, megaron amelyhez fürdőhelyiség is tartozott. Alsóbb szinteken az edények tanúsága szerint élelmiszer raktárak voltak, ahol is agyagkorsókat, pithoszokat, pecsételőket, hieroglifikus feliratokat találtak. A raktárakban még földbe süllyesztett ólommal bélelt, négyszögletű kőcisztákat is találtak. A földszinten kultikus rituális helyek voltak italáldozati asztallal, Malliai korong mélyített pohártartóval, és rituális fürdővel. Megjelent egy új épülettípus az udvarház, amely a nagy magukban álló házakat jelentette. A palotához tartoztak még kézműves műhelyek például: fazekasok akik, pithoszokat, olaj- és borkészítő kádakat, háromlábú főzőedényeket, lámpásokat, füstölőket, italáldozati rhütont (kúp, állatfej és egészállat alakos, pl. pszeirai bika rhüton Kr. e. 15. sz), italáldozati csészéket készített. Díszítésük csigavonal, sásminta, hullámvonal, később papirusz, borostyán, olajág, halak, polipok, kagylók, hínárok, vitorláscsigák.
A régi kör alakú temetkezési helyeken a pithoszok használata mellett, barlangokat is használtak szentélyként, pl. a Kamaresz barlangot. 1470 körül alakult ki az un. Palota stílus, amely a korábbi impresszionista festéssel ellentétben erőtlen növény és állat ábrázolásával visszaesését jelent.
Az oszlop Knósszoszban fontos építőelem volt: felfelé szélesedő, alacsony fa oszlop, vékony gyűrűből, kerek párnatagból és négyszögletes fedőlemezből áll, ami sokszor önállóan jelenik meg, és vallási jelentősséggel bír. A labrüsz és az oszlop sok krétai freskón szerepel. A bárd vázaképeken is gyakori virágdíszekkel. Az oszlop és galambbal kombinált bárd szabadtéri szentélyhez tartozik, italáldozat, az oszlop az életfát jelképezi, amely ha megöntözik, kivirul. A vegetáció kultusszal összefüggött a házi kultusz, amely a kígyó tiszteletére épült és az állatok úrnőjét, mint hatalmas istennőt, aki a későbbi Artemisszel azonos, hívta védelemül. A krétai paloták négyszögű udvara és a lépcsőfokok a sport és vallási szertartások helyszíne volt.
A kígyós istennő is ehhez a körhöz kapcsolható, amely nyúlánk, nagy szemű, fedetlen keblű, fejdíszt, fodros ruhát viselő, terrakotta vagy elefántcsont szobor. Előrenyúló kezére kígyó tekeredik. Az istennő a ház központjában állt és legfontosabb attribútuma a kígyó volt.
A mínoszi vallás rítusához hozzátartozott a bika kultusz, bikaugrással és a bika befogásával foglalkozó un. váfiói csészék. A váfiói aranyserlegek Kr.e. 1500 körül a bikajátékok tragikus fordulatait örökítik meg, illetve a bika befogásának megoldását egy tehén közreműködésével. Fontos jelkép a felszentelt szarv, ami a bikaszarv stilizált formája. Tisztító, beavató rítus jelenik meg a rhüton azaz italáldozat céljául szolgáló alul-fölül lukas zsírkő edényen is. A görögöknek minotaurusz: mínosz és a bika kultusz egybeolvadt. Feltehetően a mínosz szó titulus volt, mint a fáraó.
Mükéné: Schliemann feltárásai alapján. A rendszer magját, a paloták képezik, mint nagy elosztó központok, megszervezik a földművelést és az állattenyésztést, a raktározást, ellátást. Fém, agyag, kő, elefántcsont termékek előállítása. A paloták kezdetben különálló épületelemek voltak csak később kapcsolódtak egyetlen épülettömeggé. Alaprajzuk teljesen eltér a krétai palotákétól, mert axiális elrendezésű. A palotát erődítménnyel vették körül: legszebb példája az un. Oroszlános kapu: amelynek két kőtömbből és vízszintes gerendából álló trilitje fölött nagy háromszögű kőlap helyezkedik el, faragott díszítéssel: az oszlop két oldalán egy- egy oroszlán ágaskodik, mellső mancsukkal az oltárra támaszkodva. A kaput egy küklópikus fal veszi körül. Cserekereskedelmet folytatnak, Ciprussal, Egyiptommal, Levantéval. Mükéné, főleg Mínosztól kapnak esztétikai és technikai ösztönzést. Sok a rituális tárgy, rituális jelenetekkel. Az ivócsészék és tálak a Kr.e. 18. sz-ban leheletvékonyak, tojáshéjszerűek felszínük fekete és csillogó, fehér, vörös, narancs, lila színű díszítéssel. Megjelennek tengeri motívumok, kagyló, polip, ami mínosz hatalmára utalhat, csiga, sziklák, hínárerdő. Később magát a tengeri élőlényeket utánzó vázák jelennek meg. Az un. Ajia Triada-i aratóváza, Kr.e. 15. sz. férfiak menetété ábrázolja, akik a földre indulnak. Áldozati edény (20 cm magas) amelyen, 27 figura vonul körbe, laposodó perspektívában. Fontos italáldozati edény a rhüton amely, bikafejet formáz. A dél-peloponészoszi Váfió-i tholos méhkas alakú sírjában talált, Váfió-i aranycsészék valószínűleg Krétai importból származnak Kr.e. 15. sz. Trébelt technikával készült, élethű jelenetei, a bika befogását ábrázolja. Az elbeszélő ábrázolás a lépésről lépésre mutatja be az állat elfogását egy nőstény segítségével, figyelemreméltó a térábrázolás is. A Krétai serlegforma az un. váfiói edények folyományaként a Nesztor serlegen továbbfolytatódik, amit egy aknasírban tártak fel. Ez a serleg a korábban kedvelt magas hengeres edényt talpra állította és a váfiói edényekre jellemző fülekkel látta el. A knosszoszi kígyós istennő, vagy papnő, két kígyót tart a kezében, a fején, pedig egy macska ül. Az alkotó a kor női szépségét érzékelteti, fedetlen keblek, karcsú derék, fodros varrt szoknya, finom minták. A műalkotások nem viselnek magukon szignót. Kamaresz edények, a Kamaresz barlangban, amely kultikus központ lehetett, talált phitosz (nagy terrakotta tárolóedény) absztrakt festése feltehetően a halfogást ábrázolja, amely a váza formájával összhangban van. Az edények jellegzetessége, hogy a sötétszürke, feketés bevonatú alapra sárgásfehér, és piros színekkel spirális és növényi ornamentális alakzatokat festettek Kr. e. 1800-1700. Az edények elegánsak, változatos formájúak: kehely, tál, kratér, amfora. A Kamaresz edények a kereskedelmi útvonalakon eljutottak az Égei szigetvilágba és Egyiptomba is. 3000 agyagtáblát találtak az un. Lineáris B írással: Michael Ventris fejtette meg az írást, ami a görög nyelvjáráshoz közelálló dialektusban íródott. Az agyagtáblák, különféle gazdasági feljegyzést tartalmaznak, a korábbi A írásról való áttérés az 1470 körüli központi acháj irányítás miatt válhatott szükségessé. Az egyiptomi temetkezési szokások kerülnek előtérbe a Kr.e. 16. sz.-ban, a sírmellékletekben megtalált arany maszkok, diadémok, korongok által. Az un. Agamemnon-maszk: mükénéi aknasírból került elő, portrészerű, finoman trébelt, utólagosan cizellált halotti maszk.
A nagy piramisok és masztabák kora:
Az egyiptomi művészeti emlékeket a túlvilágba vetett hit, és a temetkezés határozta meg. Ezeket az alkotásokat úgy készítették el, hogy örökké tartsanak, és ezért temetkezési céllal készültek. Az előkelők sírjainak falai a tulajdonosok mindennapi életéből vett életéből borították: foglalkozásaikat, családi életüket, szórakozásaikat, halászatot, vadászatot, lakomákat. Találhatóak még a vetés, aratás, borkészítés sörfőzés, aranyműves, fazekas, stb. foglalkozások jelenetei is. Dzsed oszlop: fétis, szent tárgy, ezt az oszlopot felállítják az újévben. Ez valamiféle tartósságot jelent, oszlop négy keresztbe tett léccel, talán Ozirisz hátgerince, gyakran napkoronggal együtt. Összefüggésbe hozható, a bazilikális rendszer ősével. Szerdáb: szoborfülke, állajtó, a piramisokban és masztabákban található, aminek, felső részében a feltekert függöny stilizált formáját lehet látni itt a megistenült halottak szobrait, helyezték el: első ilyen Dzsószer életnagyságú szobra, parókában, berakott szemekkel, uralkodói fejdíszben, álszakáll (atribuálló jelképű), bajuszos, szed ünnepi ruhában, van. Imhotep (aki békében jött) építész, orvos isten, kezében papirusz tekercs, istenné vált polihisztor. Kezdetben Nagada I kultúra a tetemeket zsugorított helyzetben, gyékénybe tekerve temették el, homokba ásott ovális v téglalap alapú sírban. Sírmelléklet: étel, ital, nyaklánc, karperec, fekete szájú edények (ezeket szájjal lefelé égették), paletták, amik a festék dörzsölő paletták szobrai, mezopotámiai motívumok (két kutya paletta, Narmer paletta, vadász paletta), amire a halottnak szüksége lehetett. Kr.e. 3100 körül, a királyok és előkelők gödörsírja fölé vályogból készült viharok ellen védő építményt készítettek ez a masztaba. A szegények körében ez a temetkezés mindvégig fennmaradt. Az 1 dinasztia uralkodásának idején ezek egyszerűen a veremsírok felnagyított változatai voltak: a tetemet a középső kamrában, az értékeiket a szomszédos helységben helyezték el. A kamrák feletti építmény rekeszeiben, pedig a túlvilági építményhez szükséges felszerelési tárgyakat tárolták. A felépítmény külső rizalitos részét élénk színűre festett vályogtéglákkal borították, az élők temenosz házainak külső oldalait alkotó, gyékényszőnyeget utánozva. Egyes sírok falán kívül helyezkedtek el a szolgasírok, a túlvilági szolgálat reményében.
A piramisok az ó-birodalom legrégibb dinasztiáinak idejétől Kr.e. 2686 a középbirodalom koráig Kr.e. 1786-ig épültek. Nagy korszakuk 3-6 dinasztia idejére tehető 2686-2181. A piramisok geometrikus műhegyek, oldalainak szöge kísérletezések eredménye. A piramisokban nincsen dekoráció kivétel ez alól Dzsószer. Az V. dinasztiától kezdve feliratok vannak. Kezdeti időkben még rendesen nagy kövekből építették, amit megjelöltek a fáraó kartusával (Sznofru részeg), később már az uniformizált helyettesítő anyagok illetve technikák (vályog, kazettás építkezés) kerültek előtérbe. Építése különleges szervezés és a többszázezres közösség együttes munkájának eredménye, feltehetően iszappályán mozgathatták a köveket. Alakjuk utalhat a Ben-ben kőre, amelyet fétisként tiszteltek és az obeliszk tetején is ábrázoltak. Az un. Beun madár főnix nagy időciklusok idején 1460 évenként erre a kőre szállt le, elpusztult és éledt újjá. A piramisforma a túlvilágra jutás eszköze is lehetett: a nem mozgó csillagokhoz juthat az elhunyt király. Mértékegység a könyök volt, a számmisztika is számított. A piramisok mellett szerepelnek kísérő piramisok, illetve bárka lyukak (Kheopsz piramisa mellett, egy egész fa hajót temettek el). A piramisok bejárata északra esik, az „el nem múló csillagok” irányába. A 3. dinasztia idején Kr.e. 2686-2613 Dzsószer (szent), azaz Netyeri-Het (isteni testű) főminisztere Imhotep újfajta, kőből készült sírt tervezett. Ez volt az első lépcsős piramis, 6 különböző méretű foka 62 m magas. Az eredeti épület egy masztaba volt, amit először lépcsős masztabává, későbbi kibővítések után (kitoldás és négylépcsős piramis) a 4. átépítés során elnyerte a mészkővel burkolt lépcsős piramis alakját. A halotti templom kivételesen északon volt. A piramist belül dekorálták. Szerdáb: szoborfülke, állajtó, amiben a megistenült halottak szobrait helyezték el: első ilyen Dzsószer életnagyságú szobra, parókában, berakott szemekkel, uralkodói fejdíszben, álszakáll (atribuálló jelképű), bajuszos, szed ünnepi ruhában, van. Imhotep (aki békében jött) építész, orvos isten, kezében papirusz tekercs, istenné vált polihisztor.
Médumi piramis 4. dinasztia Kr.e. 2613-2494 masztabának v lépcsős piramisnak lett szánva, de később feltöltötték a lépcsőket, és mészkővel burkolták. Sznofru apósa kezdeményezte az építését. Jellegzetes korai piramis építmény a lépcsős piramis folytatásaként. Egy hegyre épült. Dahsur, északi kőpiramis, az egyetlen tört piramis, Sznofru -aki a felesége révén jutott fáraói posztra (Kheopsz apja)- építette, a legrégibb válóban piramisnak tervezett sír. Oldalainak dőlésszöge 43 fok.
Kheopsz piramisa: korábbi, mint a Kefrén piramis.
Kefrén piramis: Nagy piramis Gízában.
Szfinx: előtte áll az un. Álom sztélé: vadászata után, elaludt, álmot látott, az istenség megjelent neki és kérte, hogy szabadítsa ki a homokból és akkor nagy uralkodóvá, teszik. Többször újjáépítették. Feltételezhetően ó-birodalmi, valószínűleg Kefrént ábrázolja, nemesz fejdíszben. Feltehetőleg a szél eróziója előkészítette félkész szobor volt. Alatta másodlagos sírok vannak. Adekvátan frontális nézetű, archaikus, a szimmetria az összemérhetőség, merevség vonatkozik rájuk, amivel az egyensúlyt valósítja meg.
Mükerénosz piramisa:
Paletták: Egyiptom elszigeteltsége, a civilizáció felvirágzásához vezetett: földművelés, len, papirusztermesztés, kereskedelmik kapcsolatok, cédrusfa behozatal. A kultúra számos országgal mutat kapcsolatot, pl. Mezopotámia, ennek eredménye az északon és délen kialakult monarchia.
A predinasztikus időkben Kr.e. 5000-3100 megjelentek a palából készült paletták, korong alakú buzogányfejek, fehér vonaldíszes fényezett vörös agyagedények.
Narmer paletta, tokba állított heraldikus sírmelléklet: Narmer, király volt, aki először egyesítette alsó és felső Egyiptomot, a paletta felső regiszterben látható az un. szereh jel, ami a nevüket jelzi az uralkodónak. Itt a szereh egy árat és egy halat jelez (a nár hal kedveltje). A keverőtálat, két hosszú nyakú, oroszlántestű állatból alakítják ki, teriomorf, ezzel kapcsolható össze, hogy az uralkodó egyik oldalon fehér a másik oldalon vörös koronában (alsó Egyiptom) látható. Lineáris kialakítású. A vörös koronás (a korona elején egy kunkor van) Narmer előtt standart vivők, levágott fejű ellenség és közvetlenül előtte, a Csáti a fáraó utáni első ember (magasabb, mint a standardhordozók), mögötte a szandálvivője. A levágott fejűek közül egynek nincs hurka a fején, de ő itifallikus ábrázolású, amit a művész a többi ember analógiájára készített így. Narmer előtt fent látható a neve, ami nincs keretezve. Legjellemzőbb nézetek elve.
Gebel el-Arak kés: Gilgames motívum, elefántcsont és kovakő, uralkodói stílus. Borotvált fejű és hosszú hajú nép küzdelmét láthatjuk.
Dzsed oszlop: fétis, szent tárgy, ezt az oszlopot felállítják az újévben. Ez valamiféle tartósságot jelent, oszlop négy keresztbe tett léccel, talán Ozirisz hátgerince, gyakran napkoronggal együtt. Összefüggésbe hozható, a bazilikális rendszer ősével.
Szerdáb: szoborfülke, állajtó, a piramisokban és masztabákban található, aminek, felső részében a feltekert függöny stilizált formáját lehet látni itt a megistenült halottak szobrait helyezték el: első ilyen Dzsószer életnagyságú szobra, parókában, berakott szemekkel, uralkodói fejdíszben, álszakáll (atribuálló jelképű), bajuszos, szed ünnepi ruhában, van. Imhotep (aki békében jött) építész, orvos isten, kezében papirusz tekercs, istenné vált polihisztor. Neki tulajdonítják a lépcsős piramis építését.
Áldozati asztal: rajta sütemény vagy kenyérszerű étel látható, illetve pálmaleveleket lehet látni fals perspektívából. A domborművek személyei nem organikus test felépítésűek: a kanonizált szerkesztésűek, a lábak sematikusak, a kezek bal haladási irányban normális nézetűek, jobbra haladva, felcserélődnek a karok. A kanonizált szerep szerint az uralkodói botnak a bal kézben van a helye. Ha a szobor „jobb oldalról érkezik” akkor felcserélődnek a kezek. Állatlábas székek, uralkodói állatok, mint a teremtő életerő. Az 5. dinasztia idején az ábrázolás átmegy oroszlánlábas székek ábrázolásába.
Titulatúra: öt név tartozott hozzá, amiből kettőt írtak kartusba, ezek az uralkodó, felvett koronázási illetve, programneve, a legutolsó volt a személyneve. A Tutenhamonnak a nep heperu Ré, azaz Ré heperjeinek ura neve szerepel a felvett nevében, ami a Szkarabeusz bogár, mint heper, a Ré mint napisten, ami éjszakai istenként is szerepelt.
Szkarabeusz bogár: hepernek ejtették, a napisten reggeli alakja, amely a napot mozgatja, ami ő maga. A formák létrejöttét, a semmiből való létrejövést szimbolizálja.
Szed ünnep: a fáraó megmutatja az erejét, futással, ruhája ilyenkor a szed ünnepi köntös.
Udzsat szem: jelentése ép és a szépséget jelöli. Hórusz és Széth küzdelme által Hóruszt szétmarcangolja, az istenek összerakják, de nem maradéktalanul, antropomorf, de egy sólyom fajnak a szeme is így néz ki. A szemen képzett nyúlványok, könnyekre asszociálnak. Két szem az éjjelt (ami nem jól működik) és nappalt jelenti. Mítosz, amely az archaikus gondolkodás szerint, amely minden mindennel összekapcsolódik.
Ureusz kígyó:
Amarna kor:
Flinders Petrie és Howard Carter által folytatott ásatások nyomán. Ez a korszak jelentette az egyetlen törést az egyiptomiak így a művészek életében is. Théba amon papsága megerősödött, és riválisa lett az uralkodóháznak. A 18. dinasztia tagja, IV. Amenhotep (amon elégedett), új vallási nézeteket vezetett be, megvonja a többi istentől az immunitást, kifaragtatja az amon nevet és nevét a szoláris, azaz napimádó, monoteista vallás által dicsőített Aton azaz napkorong jelképéből kiindulva Ehnatonra (Aton dicsősége) változtatta. Ez az istenség mindentudó és mindenható, megfoghatatlan, a fáraó ennek az angelosza (képviselője) Lerombolta azokat a konvenciókat, amelyek az egyiptomi művészetet évszázadokon át megszabták. Új fővárost-építettet, Théba fővárosától 400 km-re lévő Ahet-Atont (napnak szentelt város) amit ma Tell-el-Amarna néven ismerünk, és mintegy 15 éven át uralkodott ott. Ehnaton hívei, a maat fogalmával álltak kapcsolatban, ami az igazságnak felelt meg, maat az igazságszolgáltatás istennője volt, egy strucctollat viselő nőként ábrázolták, anh jellel a kezében, mint a világegyetem egyensúlyi állapotát jelző istent. Maat Ré lánya volt, és a fején lévő tolldíszt tették az ítélet napján a mérleg serpenyőjébe, a másikba az elhunyt szívét. Korábban a fáraót és családját idealizált emberként jelenítették meg, de az új vallás szerint az igazságnak megfelelően kellett megjeleníteni az uralkodót, hitelesen: testi fogyatékosságaival, torz arcával, megnyúlt koponya, darázsderék, nagy comb és fenék, feminin jelleg, realisztikusan, expresszíven megformált külsejével, akár eltúlozva mindezen tulajdonságokat. A fáraó és családja büszke volt fogyatékosságaira, és meg is jelenítette. A karnaki Ehnaton szobrokra (Tutmoszisz készítette) jellemző: kettős korona, keresztbe tett kezek (két jogart tart), életnagyságnál nagyobb szobrok, maszkulin és feminin jelek egyidejű alkalmazása (a világ anyja és apja). Az amarnai király szobrok esetében, nyilvánvalóvá vált, hogy a modellek kérkedtek torzultságaikkal, és ennek a realizáló hatásnak köszönhetően, bepillantást nyerhetünk a család intim eddig elrejtett magánéletébe. Látjuk a királyt, amint megcsókolja egyik kislányát a hat közül (talán genetikailag, talán torzítás miatt megnyúlt, kopasz fejjel és hosszú nyakkal ábrázolták őket), látjuk a királyi párt családjuk körében, látjuk étkezés közben, látjuk amint mandragórát (afrodiziákum) ad Nefertiti (szép, ahogy jössz) a férjének. Teje királyné (anyakirályné) portréján egy fáradt idős realisztikus asszonyt látunk. A fáraó feloszlatta a papi testületet, bezárta a rivális istenek templomait és az állami istenek szobrait Aton ábrázolásai, váltatta fel: őt napkorong formájában láthatjuk, amint emberi kézfejben végződő sugarakat (nagyon sok elve) bocsát alá és veszi körül a királyi párt. Másik fontos jelenet, az uralkodó pár Athonnak saját kartusait nyújtja, ezzel feláldozva saját magukat. A napkorong sugarai egy un. anh jelet is fognak a kezükben, ami az élet jelképe, mágikus maszkulin neolit eredetű, hieroglifjelzés, amit talán az ősi sarú felülnézeti képéből lehet eredeztetni, hangalakjuk azonos, de feltételezhető a harcba induló férfiak ágyékkötője. Ez azt jelképezi, hogy az isteni hatalom kisugárzik a királyra és onnan egész Egyiptom földjére. Az isten hatalma, a napkorongnak életadó sugaraiban mutatkozik meg. A fáraó az isten egyetlen képviselője, csak rajta keresztül lehetett kommunikálni istennel. A halotti művészet is gyökeres változásokon ment keresztül, a halál utáni élet, nem jelenik meg többé a falakon, helyettük a királyi pályafutást ábrázolják még a király életében. A korábbi temetési szertartások szerepe is csökken, a sírokban ábrázolt alakok nem a hagyományos vízszintes regiszterekben rendeződnek el. Festést továbbra is alkalmaznak a sírokban, templomokban, palotákban, de a művészeti szabadság miatt szabadabban kísérletezhetnek a művészek a forma és színvilág, valamint az ábrázolás témája és kialakítása közt. Eltávolodtak az alapszínek kizárólagos használatától, finom tompa árnyalatokat, sfumato, ton sur ton rendszerben festettek. Nem kétséges, hogy Ahet-Atonban magas színvonalat értek el a művészek. A kor lecsengése a Tutnenhamon (korábban Tutenhaton) idejében következett be miután kényszeríttették a régi amon vallás ismételt felvételére.
Klasszikus kor: az 5. sz. elejének érett korszaka, már nem a csataképek, csodák a fontosak, hanem a mély emberi gondolatok és a magasztos eszmék. Az eszménykép a polgárság köréből kerül ki. Athén és Argos a vezető művészeti helyek.
Vörös alakos váza: 530 körül, a mázat háttérként használták, szabadabb rajzmodor, realisztikus hatás. Andokidés vázafestő mind a kétféle vázafestést felhasználta egy amforán (Athéna és Héraklész): fekete alakos - kisebb figurák, több alak
- nagyított alakok, optikai kiemelkedés
Euphronios vázafestő: realisztikus alakrajz, részletes anatómia, perspektíva, hősök kiemelt alakja.
Kleistenés alkotmánya szerint emberi és nem isteni mivolta miatt az élet az emberi alakra épül, athéni jelkép, Kr.e. 500 körül a domborműveken változás következik be: újfajta emberábrázolás, más-más nézet, frontalítás megtörése.
Az athéni Kourosz szobornál: a kilépő láb behajlik, a súlypont áthelyeződik, contraposto, nyugalmi helyzetben is cselekvőképes, a test, mozgásban van részleteiben kidolgozott, anatómiailag megfigyelt, nincs jele a naiv archaikus mosolynak, a szobor komoly, elmélyült.
Az aiginai Aphaia Kr.e. 490-480 templom timpanonja: egységes méretarányú szobrok, középen istennővel, a Ny-i oromzat archaikus, a K-i már klasszikus.
Szőke kouros fej átmenetet képez az archaikus és a klasszikus között. A korai klasszikus kor anyaga a bronz volt: Delphoi kocsi hajtó szobra, Apollón szentélyében a verseny nyerteseinek a tiszteletére készült. Poseidón bronzszobra un. szigorú stílusban készült.
Vázafestészet: megjelenik a dráma ábrázolása, gesztusok, tragédiák, jellemábrázolások, arckifejezések megjelennek. Argonauta kratér, hevesség, merész rövidülések, szokatlan beállítások. Szobrászat: Ludovisi relief festészeti realitás alkalmazása.
Klasszikus művészet virágkora: Athéni központ Kr.e. 449-431
Szobrászat: Myrón Discobolos: az egy időben egymás után következő mozdulatokat egyesítette, plasztikus mozgás. Athéna és Marsyas Akropoliszon álltak: Athéna feltalálta a fuvolát, meglátta a felfújt arcát a vízben, eldobta a fuvolát és Marsyas felvette, ezt örökíti meg a szobor. Megjelenik az ellentétes mértékek szembeállítása: szép- csúf, pallérozott- bárdolatlan.
Parthenon: parthenosz (szűz) a gr. templomépítés csúcspontja hat oszlop helyett nyolc van a homlokzaton, ez a peripteros dór rendszerű, építészei: Ikthinos és Kallikratés Kr. e. 447. Az állam vagyonát a szentéllyel szemben található kincstárban őrizték. Pheidias szobrász érett klasszikus stílusát jelzi nagyszabású kivitelezésben, Periklész korában. Frízek: K istenek és gigászok harca, D lapithák és kentaurok küzdelme, É Trója elfoglalása, Ny athéni héroszok és amazonok csatája, Oromzat: K Athéna születése, Ny Athéna és Poseidón vetélkedése Athénért. Különböző fiatal mesterek dolgoztak rajta más stílusban. A templombelső oszlopkoszorújában állt Pheidias Athéné szobra, aranyból és elefántcsontból, bal lába elől contrapostban, nyugodt, fenséges tartással, jobb kezében Niké (győzelem istennő) szobrát tartja, bal kezében pajzs van Erechtheus-szal akropolisz ősi istenének kígyója, van. A talpazatot, mitológiai domborművek tagolják.
Hégészó síremlék sztélé, Orpheusz relief mind Pheidias követőinek műve melynél a tökéletes, elégedett, harmonikus, szenvedélytől mentes ember kerül a központi szerepbe, és a természet eltűnik a látókörből. A beteg, öreg, torz, nyomorult, csúf dolgokat nem ábrázolja. Általános ideál.
Polykleitos szobrászata a meztelen embert idealizálta, lándzsavivő Achilleus (Doryphoros) contraposto kidolgozottsága, a frontalítás elhagyásával, magasztos eszmei tartalom nélkül.
Festészet: színpadi díszletek, tér perspektíva, Pheidias plasztikai hatások: Achilleus alakja amforán.
Kései klasszikus művészet: Peloponnészoszi háború miatt lelassultak az akropolisz munkálatai. Az Erechtheion befejezése, amely eltér az eddigi templomoktól, több épület egyesítése: kóré csarnok kariatidákkal. Korinthosi oszlop megjelenése.
Niké temploma: Kr.e. 420, mozgás hevessége, ruhák örvénylése, finom mintázás, érzéki ábrázolásmód, festői és optikai eszközök megjelenése. Fontossá válik a szobor festése a hangulati hatások keltésében. Paionios Niké szobra: megjelenik a repülés realisztikus ábrázolása.
Apollón templom: a fríz a kentaurok és lapithák harcát ábrázolja, hevesség, pl. szélben lobogó ruharedők és durvaság részleteivel, ami a monumentális festészetből ered. A legjelentősebb festők: Apollodoros, Zeuxis. Apollodoros alkalmazta feltehetőleg először az árnyékolást, a tulajdonképpeni festészet megalapítója. Zeuxis szakit a klasszikus hagyományokkal, képeit fehér alapon szürke színnel, tiszta árnyékfestéssel festette. Kentaur család megfestésénél, mozgást, életkorokat, jellemeket különböztet meg.
Vázafestészet: Meidias sokalakos jelenetek, dekoratív elemek (tarka ruhák), Dionysos és Afrodité.
A IV. sz. művészetében a pelloponésosi háború és a belviszályok a tökéletes állampolgár ideális ember eszményét megszüntették. Az eddigi városi megrendeléseket a magánrendelések váltották fel, vagyonos polgárok. Meggyérültek a templomépítkezések, helyettük új épület típusokat alkalmaznak: Maussoleion, síremlék, az elő-ázsiai magas templom és az ion templomépítészeti elemek keverednek benne. Kária fejedelmének és feleségének (Artemisia) épült Halikarnosban. Tholos kerek templom Epidauros-ban (ifj. Polykleitos műve), a kőből épült félkör alakú színház epidauros-i színház analógiájára épült. Most már a belső tér kiképzése is fontossá vált az építészeknek.
A korinthoszi oszlop elnyeri végső formáját köszönhetően a növényi ornamentumok alkalmazásának. A szobrászat az ember egyéni érzelemvilága felé fordul és a klasszikus harmónia, felbomlik. Két irányzat alakul ki Praxitelész és Skopas irányzatai:
Praxitelész: idősebb mester, csendes érzelmeket, meghitt, bájos szép dolgokat örökít meg. A klasszikus korban elhanyagolt érzelmeket mutatja meg. Az istenábrázolást emberibbé teszi, Afroditét ruhátlanul ábrázolja, ezzel már nem az atlétaeszményt helyezi előtérbe, hanem a nőies szépséget. Hermész a kis Dionysos-szal az olimpiai Héraionból, knidosi Afrodité, Gyíkölő Apollón. Megjelenik a másolt terrakotta kisplasztika, amit Tanagra szobroknak neveztek. Tanítványa Leocharés Belvedere Apollón.
Skopas: heves mozgású alakok, drámai, dinamikus szobrászat jellemzi. Őrjöngő mainast ábrázoló szobra a bortól révületbe esett táncoló bacchásnőt ábrázolja, spirális mozgásban, hátravetett fejjel égre szegezett tekintettel. Ő készítette a Halikarnosban található Maussoleion domborműveit.
Síremlékek megsokasodnak, és tragikus érzelemmel mutatják be a halott kiválását az élőktől. Portréművészet: eddig elhanyagolt műfaj, a kivételes egyéniségek individuumát mutatja be. Sokratész képmása, Platón portréja Euripidész portréja, mind un. pszichológia portrék, a világgal való elégedetlenséget tükrözik.
Babilon és Asszír művészet:
Különböző városnegyedeket építenek: Szentély negyedek, gazdasági jelenetek, sakktáblás utcák, hozzáragasztott házak. A szentélyfalakat domborművekkel, rátétlapokkal díszítették. Babilóniában, Istár istennő emlékére épült temploma legismertebb: az isten tartózkodására épült, a termeket négy udvar köré csoportosították, a templom bejárata és a szentély egy tengely mentén helyezkedik el.
Hamurapi törvény sztélé: Kr.e. 17. sz. vége, precedens törvénykönyv, Suzában találták, sztélének a lunettájában két szereplője van, az egyik az adoráló Hamurapi uralkodó, a másik Samas (sokszarvú) napistenség, aki legitimitást (karika és pálca) ad Hamurapinak. 282 cikkelyből álló törvénygyűjteményét az asszír városok egyesítésére és Mári leigázására valamint Babilon fővárossá tételére adta ki. A babiloni művészek a lehető leghitelesebb képet próbáltak adni Hamurapi személyéről, mert az arcél kidolgozása, illetve a hosszú szakálla egyénivé teszi őt.
Istár kapu: előre kidolgozott „mozaik” téglákból épült. Istár a háború és szerelem istennője Lamasszu: import kőből készültek, kapuőrök, kompozit lények, isteni tulajdonsággal bírnak, valószínűleg a saját nehézkedése folytán van öt lába (ez a megszokott, kanonizált ábrázolása), sok feliratot tartalmaz. A domborművek festettek voltak.
Téma ábrázolás:
-harci jelenetek háromemberes kocsik (6-nál több küllővel), fontos a kocsik mellett futó ember előkelő szerepe, illetve lovas domborművek, nem a lovon harcoltak.
-kultikus dolgok (istenek, /Samas napisten/ géniuszok, démonok, szimmetrikus, életfa motívum, kezükben szitula (kosárka), jellegzetes az izmok kidolgozása, mákgubók az istenség kezében, adoráns gesztus a mezítlábasság, multiplikált szarvakkal és szárnyak, áldozatvivők, feliratozott, színesen festett), beporzásos tevékenységet, termékenységi rítust végez.
-vadászat, ostrom jelenetek (oroszlánvadászat, ami kultikus jelentőséggel is bír, narratív jellegű, a takarások, perspektívák konfliktus helyzetet mutatnak, mert a lábak összekeverednek, ami perspektivikusan nem hiteles, de mozgalmas)
-zsánerjelenetek (ezek ritkák, a sólyomra vadászó II. Sarukkin herceget ábrázoló, segédjével)
Sebesült nőstényoroszlán: a leölt oroszlány agóniáját ábrázolja. A vér megjelenítését plasztikus bekarcolásokkal érzékelteti, az oroszlán hátsó lába érdekesen satnyán kidolgozott.
Gilgames motívum: mezopotámiai eposzok szereplője, bivalyokkal és oroszlánokkal harcoló hős, sumér eposz, ami az élettel, halállal, szerelemmel, harccal, hősiességgel és a hallhattalanság örök problémájával foglalkozik.
Kundurru-nak nevezett menhíreket vagy sztéléket is használtak, ezek a rájuk vésett feliratok szerint a birtokok határait jelölték, illetve fohászokat valamint fenyegetéseket tartalmaznak a birtokháborítókkal szemben. Hogy kellő hangsúlyt kapjanak, isteneket illetve az őket, jelképező állatokat valamint oltáruk képét vésték rá.
Zikkurát: égi hegy, istenhegy sémi eredetű kifejezés, több, felfelé keskenyedő emeletből álló építmény, tetején a szentéllyel. A templom isten földrészállására építődött hitük szerint.
Festészet:
Az egyiptomi művészeti emlékeket a túlvilágba vetett hit, és a temetkezés határozta meg. Ezeket az alkotásokat úgy készítették el, hogy örökké tartsanak, és ezért temetkezési céllal készültek. Az előkelők sírjainak falai a tulajdonosok mindennapi életéből vett életéből borították: foglalkozásaikat, családi életüket, szórakozásaikat, halászatot, vadászatot, lakomákat. Találhatóak még a vetés, aratás, borkészítés sörfőzés, aranyműves, fazekas, stb. foglalkozások jelenetei is.
Az egyiptomi sírfestészet a sír tulajdonosát volt hivatott szolgálni, az ember mágiába vetett hitéhez és vallási nézeteihez kapcsolódott. A sírt az elhunyt házának tekintették, ahol az örökkévalóságot tölti és a halott reményei szerint, folytatni tudja megkezdett életét. A sír tulajdonosát és családját idealizált lényként jelenítették meg: karcsú, fiatal, hibátlan, tökéletes emberként. Nem is ruházták fel egyéni vonásokkal. A művészek alkotásaiból kiegyensúlyozottság és nyugalom árad. Ezzel szemben realisztikusabban festették meg a kényelemről gondoskodó személyeket: táncosnőket, szolgákat, zenészeket, munkásokat, stb. Vannak köztük ősz hajú, torz, vak, kopasz, kövérek is. A hagyomány szerint a tömeget, három alakkal jelezték, mivel a falakon nem volt elegendő hely a tömeg ábrázolására, mert még általában megjelenítették az összes istenséget is. Az állatokat szabadabban, kötetlenebbül ábrázolták, oldalnézetben. A Nílust nem perspektivikusan, hanem színes szalaggal és halakkal ábrázolták. A távlat érzékeltetése hiányzik a képekről, az ábrázolás hieratikus rendszer szerint alakul: az alakok méretei eltérőek, ami a társadalmi helyzetet jelzi. A falakat általában vízszintes sávokra tagolják ezzel jelezve a történés sorrendjét. Az események egymásutánjában a falon a legalsó sort kell az elsőnek tekinteni, mivel ez van a nézőhöz közelebb. Egy másik konvenció szerint a sír tulajdonosának gyermekeit kisgyerekként (ifjúsági varkoccsal) jelezték. A képek többségét hieroglif (szent véset, a képjelek és hangjelek) írással készült szövegek kísérik és keretezik: megadják a jelenet címét, megnevezik az előkelőségeket, beszámolnak a tevékenységükről, közlik a varázsformulákat. A sír tulajdonosának mumifikált tetemét bármikor károsodás érhette, ezért hitük szerint, a sír falén lévő ábrázolás és szobor a megvédheti őt, halála után gondoskodhat fennmaradásáról és lelkének a ka-nak testi alakjáról. Megelevenítésének szertartása az un. szájmegnyitás amelyet ácsbárddal, történő megérintéssel végeztek. De meg is ölhették őket, ha levakarták arcukat, lábukat, kezüket, illetve nevüket.
A festészeti ábrázolás kánonjában: az emberi fej mindig profilból ábrázolt, a szem viszont szembenézetből, a vállak szintén elölnézetből az erő megjelenítőjeként, deréktól lefelé pedig oldalnézetből látható az emberi test. Ily módón örökítették meg a testből a lehető legtöbbet a túlvilág és az örökkévalóság számára. Az ujjal a tárgy felett és alatt helyezkedtek el és nem körülötte, így minden ujj tökéletesen látható maradt.
A festészetben minden színnek jelképes értelme volt, bizonyos helyeken mindig meghatározott színeket használtak: vörösbarnát a férfiak, halványságát a nők bőréhez, sötétbarnát a núbiaiakéhoz, illetve kizárólag alapszíneket keverés nélkül: vöröset, sárgát, kéket, zöldet, feketét, fehéret. Az amarnai korszakban a szürke és a rózsaszín is előfordult, valamint a ton sur ton festészeti mód is, pl. Ehnaton a kislányaival játszik. A festett alapot először négyezetháló segítségével átpauzálták a felületre és festették.
Korai monumentális szobrok: frontális felépítés, merev szembenézet, egyenes középvonal, az élő testet geometrizálja, típusállandóság, hagyományozódás, un. Héroszt ábrázol, félisteneket jelenít meg. Típusai: álló ruhás nő, álló ruhátlan férfi, ülő ruhás alakVallási céllal készültek, mint áldozati szobortípusok.Kúrosz: ifjú, aki a városállamok vezetőinek nézete szerinti eszményi embert, ideált jelenti plasztikus izmok, izületek (testedzés-gümnasium), talpazat nélküliek (öntudatosságot jelképezi), nem egyénieskedők, sztephanét viselnek, ami a hallhatatlanság szalaga a fejen. A testet geometrizálja, síkokra bontja fel, derék, csípő, mell vonalak hangsúlyozása. Szimmetrikus, ball láb elől, a kéz egyensúlyoz.Kóré szobrok: ruhás szobrok, a testforma elvész, a Xoanon szobrokhoz hasonlatos, később a vizes ruha stílusban megjelenik a testábrázolás.Xoanon: ősi istenszobor, öltöztetni, fürdetni kellett, nem maradt fenn, de egyszerű emberábrázolás lehetett. Sokáig tisztelték a többi istenszobor mellett. A megaron Héra templomai voltak az első kultikus szertartások helyei, a templom őstípusai: az emberi alakot kapó istenségek lakhelyei, fontos színhely volt a templom előtt álló oltár, ami már nem fért el az istennő szobrától. Archaikus művészet: Kr.e. 7-6. sz. Kötött ábrázolás, líra megjelenése a művekben. A korai megaron később átalakul és az eddigi cella és a pronaosz oszlopos tornáca mögött egy új helység alakult ki az ophiszthodomosz. Ez csak a szabadban elhelyezett megaronok estében volt így, amik már kiléptek a paloták zárt rendszeréből. A cella a korai épületeknél azért keskeny, mert így könnyebb volt áthidalni. Középen végigfuthat egy illetve két oszlop is ami felosztja a teret. Az ante templom (Delphoi kincsesház) a mükénéi megaronból származik, a meghosszabbított cella falat két oszlop zárja. Ebből tovább alakult típusok a prosztülosz amelynél, az egyik homlokzatot négy oszlop díszíti, az amphiprosztülosz pedig mindkét homlokzatot díszíti a négy-négy oszlop. A peripterosz az oszlopokkal körbevett templom típus (ez lehet hexa 6 és okta 8 sztülosz a homlokzat oszlopainak száma szerint). A nyitott csarnok a külvilág felé fordulást jelenti- közösségi öntudat. Az arisztokrácia válik ideálképpé. Stílusok: Ion templom Kis-Ázsiában használták, gyűrűs összetett lábazaton áll, illetve plinthoszon azaz talpidomon áll, a kannellurák nem élben találkoznak, a fejezet alsó sávja a tojáslécből álló ova. Az architrávot két vájat tagolja, a fríz sima vagy domborműves, a párkányon fogrovat vagy tojásléc. Nőies típusú, a legrégibb Samosban Héra temploma ill. az Artemis templom Ephesosban ez dipteros azaz kétsoros oszlopú. Dór templom (kőbefagyott fa építmény) legrégebbi, férfias típusú, a legrégibb a Korinthos-i Apollón temploma. A kannellurák élben találkoznak, és 16-20 van belőlük. Akrotérionok ábrázolhatnak: szfinxet, nőalakokat, istennőt, griffet. Festettek voltak, a triglif kék fekete vájatok, az architráv színtelen, az oromzati szobrok háttere piros és fekete. Kincsesház: élénk festésű, finom faragású, akroterionok, szfinxek, gorgók aki védelmezi a templomot, és medúzák, aki ránéznek kővé, dermednek Delphoi.Monumentális épület szobrászat: architektúra, metopé, timpanon (oromcsoportok, fríz szerkezettel). A metopék hősmondákat jelenítettek meg, horror vacui, elcsavart szembenézet.Fríz szerkezet, azaz egy vonalon álló alakok az orom vonalának irányába fordulnak. Az orom és a metopé zárt szerkezetű ezért a kompozíció fejlődése megpróbáltatást jelentett.Zeusz temploma: Kentaurok és lapithák harcát jeleníti meg, Apollón foglalja el a nyugati timpanon oromzatának közepét. A keleti oromzaton kocsiversenyt láthatunk. Domborművek: az Egyiptomból ismert legjellemzőbb nézetek elve szerint alapvonalat és körvonalat használtak, később több sík kiképzésére törekedtek. A 6. sz-tól profilt és félprofilt használtak. Kúrosz szobrok: nagyobb tudású szobrászok, egyéni vonások, plasztikai finomodás, kalos: szép, derék kifejezés használata, színesség líraiság. Koré szobrok: áldozati ajándék, ruházat finom tagolása, elkülönítése a testtől és egymástól is. Festett vázák: a 6. sz.-tól fejlődésnek indul Athénban, az olaj és bor export megnövekedése miatt, fazekasság és a díszítőfestészet fejlődése mesterjegyek (ráírt nevek). Kezdetben regiszteres kialakításúak, geometrizáló, neolit típusú figurális ábrázolás (kocsiverseny lovakkal, emberek, halottak ravatalon, siratók, svasztikák, horror vacui). Sírmellékletek voltak, Dipülon (kettős kapu) temetőjéből került elő, Kerameikoszból, ezért Dipülon stílusnak nevezik. Themenos a szent kerület, aminek kapuját propülaianak nevezik. Fekete alakos: 7. sz-tól terracotta alapon fekete díszek, fehér, vörös bekarcolással. Mitológiai elbeszélő képek.Francois vázák: kratérok (borvegyítő edények), 570 körül az alakok mellett a készítő neve is ott van, egyszerű kompozíció, egyirányú jelenetek, lapos alakok, legjellemzőbb nézetek elve, éles pontos rajz, túlzsúfolt képszalag. A csúcspont Exekias négyszögletes mezőbe festett képe a Dioskurok testvérhőseiről. Komponáló képessége a kylix (boros csésze) belső falára történ festés. Francois kratér: Ergotimosz fazekas és Kleitiasz festő. A Francois találta meg, a kratér hat sávban elrendezve állatokat, személyeket és szörnyeket ábrázol. A váza az archaikus elbeszélő festészet remeke.
Szobrászat:
A szobrászok is alapvetően vallási célokat szolgáltak. Két alapforma létezett a lapos dombormű és a szobor, továbbá ide tartoztak az amulettek és az usébtik. A királyok, szolgák szobrait az életrekeltés szándékával hozták létre, a szájmegnyitás szertartásával. Ezek a szobrok védelmi funkciót láttak el, mint pl. a múmia pólyába tekert amulettek. A sírokban un. maketteket is elhelyeztek, többnyire fából, amelyek szolgákat ábrázoltak, különféle tevékenységek közben. Úgy hitték, hogy ezek a makettek megkímélik a sír urát a nehéz munkától. Hajómodellt is készítettek, hogy azzal tegye meg a zarándok utat Abüdosz szent városába. A szolgák szobrait később az un. usébtik váltották fel, akik válaszoló szobrocskák, melyekre hieroglifírással véstek feliratokat, melyekben ígéretet tesznek a sír tulajdonos helyett elvégzett munkára. Továbbá un. felügyelőkről is gondoskodtak akik, felügyelik az usébtik munkáját. A szobrok két fő csoportra oszthatóak: királyokra és a közrendűekre. A művészeti alapformákat meghatározó alapelvek mindkettőre érvényesek voltak. A legfőbb cél a tökéletes idealizált ember képe. Az ó-birodalom idején a pupillát nem ábrázolták, ezért a szobrok merengő arckifejezést kaptak. Mintha valami igen távoli jelenete figyelne a szobor.
Az emberi arc két fele aszimmetrikus, a művészek, pedig egyformára mintázták, ami természetellenes arckifejezést adott a szobroknak. A domborművek a falakon szorosan egymás mellett, helyezkedtek el, bemélyített körvonalakkal. A sztélék, is ezzel a módszerrel készültek, ezek gyakorta az elhunytat ábrázolják, amint istenáldozatot mutat be. A hozzájuk tartozó feliratok, pedig az elhunyt életéről tartalmaznak fontos információkat. A domborművekre ua. a konvenciók vonatkoznak, mint a festményekre. A szobrok háttámlát kapnak. Paletták: Egyiptom elszigeteltsége, a civilizáció felvirágzásához vezetett: földművelés, len, papirusztermesztés, kereskedelmik kapcsolatok, cédrusfa behozatal. A kultúra számos országgal mutat kapcsolatot, pl. Mezopotámia, ennek eredménye az északon és délen kialakult monarchia.
A predinasztikus időkben Kr.e. 5000-3100 megjelentek a palából készült paletták, korong alakú buzogányfejek, fehér vonaldíszes fényezett vörös agyagedények.
Narmer paletta, tokba állított heraldikus sírmelléklet: Narmer, király volt, aki először egyesítette alsó és felső Egyiptomot, a paletta felső regiszterben látható az un. szereh jel, ami a nevüket jelzi az uralkodónak. Itt a szereh egy árat és egy halat jelez (a nár hal kedveltje), alatta egy architektonikus épület látható. A keverőtálat, két hosszú nyakú, oroszlántestű állatból alakítják ki, teriomorf, ezzel kapcsolható össze, hogy az uralkodó egyik oldalon fehér a másik oldalon vörös koronában (alsó Egyiptom) látható. Lineáris kialakítású. A vörös koronás (a korona elején egy kunkor van) Narmer előtt standart vivők, levágott fejű ellenség és közvetlenül előtte, a Csáti a fáraó utáni első ember (magasabb, mint a standardhordozók), mögötte a szandálvivője. A levágott fejűek közül egynek nincs hurka a fején, de ő itifallikus ábrázolású, amit a művész a többi ember analógiájára készített így. Narmer előtt fent látható a neve, ami nincs keretezve. Legjellemzőbb nézetek elve.
Gebel el-Arak kés: Gilgames motívum, elefántcsont és kovakő, uralkodói stílus. Borotvált fejű és hosszú hajú nép küzdelmét láthatjuk.
Dzsed oszlop: fétis, szent tárgy, ezt az oszlopot felállítják az újévben. Ez valamiféle tartósságot jelent, oszlop négy keresztbe tett léccel, talán Ozirisz hátgerince, gyakran napkoronggal együtt. Összefüggésbe hozható, a bazilikális rendszer ősével.
Szerdáb: szoborfülke, állajtó, a piramisokban és masztabákban található, aminek, felső részében a feltekert függöny stilizált formáját lehet látni itt a megistenült halottak szobrait, helyezték el: első ilyen Dzsószer életnagyságú szobra, parókában, berakott szemekkel, uralkodói fejdíszben, álszakáll (atribuálló jelképű), bajuszos, szed ünnepi ruhában, van. Imhotep (aki békében jött) építész, orvos isten, kezében papirusz tekercs, istenné vált polihisztor. Neki tulajdonítják a lépcsős piramis építését.
Áldozati asztal: rajta sütemény vagy kenyérszerű étel látható, illetve pálmaleveleket lehet látni fals perspektívából. A domborművek személyei nem organikus test felépítésűek: a kanonizált szerkesztésűek, a lábak sematikusak, a kezek bal haladási irányban normális nézetűek, jobbra haladva, felcserélődnek a karok. A kanonizált szerep szerint az uralkodói botnak a bal kézben van a helye. Ha a szobor „jobb oldalról érkezik” akkor felcserélődnek a kezek. Állatlábas székek, uralkodói állatok, mint a teremtő életerő. Az 5. dinasztia idején az ábrázolás átmegy oroszlánlábas székek ábrázolásába.
Titulatúra: öt név tartozott hozzá, amiből kettőt írtak kartusba, ezek az uralkodó, felvett koronázási illetve, programneve, a legutolsó volt a személyneve. A Tutenhamonnak a nep heperu Ré, azaz Ré heperjeinek ura neve szerepel a felvett nevében, ami a Szkarabeusz bogár, mint heper, a Ré mint napisten, ami éjszakai istenként is szerepelt.
Szkarabeusz bogár: hepernek ejtették, a napisten reggeli alakja, amely a napot mozgatja, ami ő maga. A formák létrejöttét, a semmiből való létrejövést szimbolizálja.
Szed ünnep: a fáraó megmutatja az erejét, futással, ruhája ilyenkor a szed ünnepi köntös.
Szerkesztési mintákat, mintalapokat, arányrendszerek használtak, de valószínűleg, hogy a szobrokat fejlesztve lebontó módszerrel készítették.
Triász: három alakos szoborcsoport, Mükerinoszt ábrázolja fehér koronában, Hathor égistennőt, és egy tartományt, megszemélyesítő nőalakot ábrázol. Kevés benne az áttörés.
Falusi bíró szobra: Szakkarából, sejk el beled nevet viseli, amit az ásatás idején adtak neki, mivel a szobor hasonlított az akkori bíróra. Fából készült, feltehetőleg papot vagy előkelőséget ábrázol, akit realisztikusan (berakott szemekkel), dolgoztak ki, de megtalálták idealisztikus ábrázolását is.
Írnok szobor: Szakkarából származik ma a (Louvre) található, előkelő személyt ábrázol.
Szolga szobor: két féle lehet, két tevékenységet végez: sört és kenyeret állít elő.
Pszeudó szoborcsoport: kétszer ábrázolt egyén valószínűleg ő és az ő ká-ja.
Pót fejek: élethűségre törekedő fejek fülek nélkül, a masztabákban helyezték el.
Mély és magas domborműben zsánerjeleneteket mutatnak meg, környezetábrázolás, a teremtés mítoszához hozzátartozó jelképet: madár és halfogás.
Szomorú szobrok: királyportrék sajátsága, uralkodókat ábrázolják így a III. Szeszosztrisz és III. Amenemhat középbirodalom uralkodóit. Filozófus, gondterhelt király portré.
A magas domborműveket, zárt térben alkalmazták, ezeknél az alakokat körülvevő felületet levésik a felszínről, ezért a dombormű kiemelkedik. A mély dombormű esetében, amit a szabadban állítottak fel, a körvonalak mentén vésték a felületbe, így az alakokat a kontúrokon belül mintázták meg.
Hellenisztikus művészet: Matematika és geometria fejlődése, perspektivikus képszerkesztés, valóság szemlélete, a IV. sz. művészete az ember helyét keresi a világban.
Erős központi hatalmú Macedón irányítás. Nagy Sándor uralkodót életében is hallhatatlanság övezte. A Skopas iskolájában tanult Lysippost tette meg udvari szobrásznak, aki nem folytatta Skopas drámai felfogását. Lysippos inkább a férfias és egzakt stílust használta fel, csak a természetből tanult, nem kötötte magát egyetlen stílushoz sem, a valóság pontosabb és közvetlenebb ábrázolását használta. Az embert nem olyannak mutatta be, mint amilyen, hanem olyannak amilyennek látszik. Nem maradt fent eredeti műve. Római másolat: Apoxyomenos magát tisztogató atléta, fáradt, tekintete elkalandozik, gépies mozdulatok, az atléta életének egy pillanatát mutatja be, ezzel is szakítva a klasszikus ábrázolással, amely az alkot a reális időből kiemelve időtlenné, teszi. Térbeli elhelyezése is szokatlan, mert előre nyújtott karja megtöri az egynézetűséget, háromdimenzióssá téve a szobrot. A néző így szorosabban vonódik be az alkotásba. Megváltoztatta az ábrázolás kánonját, az emberi test arányait, kisebb fej, hosszabb, inasabb végtag, a test és a szellem harmóniáját hangsúlyozzák. Először használt konkrét modellt (testvére arcáról vett viaszmaszkot), megvalósul az utánzás elmélet. Pihenő Héraklész kolosszális szobra, íját feszítő Érosz, Nagy Sándor portréja. Nagy Sándor szarkofág reliefje már nem hozzá tartozik: alakja házat formáz, oldalán vadász jelenet látható, Skopas hatása. Lysippos iskolája az ülő leányt ábrázoló szobor.
Apellés udvari festő: Nagy Sándort és III. Daieros perzsa király issosi csatáját, ábrázoló padlómozaikját fölényes komponáló tehetséggel sűrítette az ütközet eseményeit egyetlen drámai pillanatba a lándzsák, távlatot adnak a képnek, amely csatázó alakokkal telezsúfolt. Az alakokat nem a rajz, hanem a szín és árnyék eszközeivel és szerkesztési fortélyokkal oldotta meg, szembeállítva a két népet.
Nagy Sándor halála után, az egység szétesett és a művészeti központok Alexandria, Pergamón stb. lettek.
A hellenisztikus építészet a városképtervezéssel, Hippodramos építész a gyakorlati és művészeti szempontok alapján dolgozta ki a várost. Agóra oszlopcsarnokkal szegélyezve, gymnasion, színházak, középületek, tanácsháza, hangverseny termek, kaszárnya, könyvtár, arzenál (fegyverraktár). Pergamón akropolisz, teraszos fellegvár, egységes épület csoport, nagy méretek és arányok. Mindhárom oszloprendet használták, a gazdagok lakóházait luxusmódon rendezték be a falakat színes kövekkel, festéssel díszítették. A ház állandó részévé vált az oszlopcsarnokkal körülvett udvar a peristylium.
Alexandria továbbfejlesztette Praxitelész hagyományait, finomítva az idilliséget, ami végül egy ködös puhasághoz sfumatohoz vezetett. A női szépség gyönyörködtetését jelzi a Chios szigetről származó leány portréja.
A Skopas hagyományokat Pergamón és Rodosz vitte tovább, legjelentősebb alkotása a szamothrakéi Niké, aki a győztes hajó orrában állva, fújja harsonáját. Győzelmes haladása, ruhájának testéhez tapadása, sebességének érzékeltetése mind a kor realizáló megfigyelésén alapszik. A műalkotás értékét már abban látták, hogy mennyire tudták a tárgyat megfigyelni, és sajátos megjelenését bemutatni. A klasszikus egyöntetű embertípust felváltja a sokoldalúan ábrázolt ember: Démosthenész szónoklata előtt ábrázolt szobra, Homérosz portréja, mind képzeleti portré, azaz a régen élt nagyságok rekonstruálása. Megjelenik a népek sajátos etnikai vonásainak jellemzése: gall vezér szobra, aki bekerítését követően feleségét majd saját magát öli meg valamint a sebesült és haldokló gall utolsó pillanata, néger rabszolgafiú. Csoportkomponálás: Pasquino csoport, amely Patroklos tetemét kimenekítő Menelaost mutatja. Farnese bika Dirké megbüntetését ábrázolja. Valamennyi emberi vonást és eseményt ábrázolnak: libát fojtogató gyereket, öreg halászt, részeg öregasszonyt, ökölvívót, gnómot, alvást (Barberini faun), szenvedést (Marsyas szatír bűnhődését, akit Apolló lantjátékával legyőzőt, és elevenen megnyúzatott egy rabszolgával), erotikus témát (Méloszi vagy Milói Vénusz). Itt a pillanat megragadása volt a cél. A domborműveknél az embert tájban ábrázolják, megalkotva az idillikus tájképet, ahol az ember csak másodlagos. A vázafestészet teljesen háttérbe szorul, szemben a díszítőfestészettel: architektúra, kockamustra, sfumato (folt és vonal alkalmazása), perspektíva, tájfestészet, légperspektíva, színek változtatása. Ez mind a társadalmi problémák elől való menekülés.
Pergamóni Zeusz oltár: talapzatán gigászok és istenek harcát látjuk, részletek kidolgozása, színpadias póz, heves és vad tülekedés. Tudatos mitológiai szcenírozás, mesterkélt hatás, nem a harc valóságára törekszik. Laokoón csoport: Laokoón Apollón trójai papjának és fiainak halálát ábrázolja, aki óvta a görögöket attól, hogy a falovat bevigyék a városba, ezért a görögöket pártoló istenek kígyókat küldtek ellene. Egy nézetre beállított csoport, amely már nem tudott túljutni a hellén szobrászat e fokán.
Sumer Akkád és Mezopotámia: dél Mezopotámia- Sumer. A sumer népeket megelőzték a presumer népek, amelyekre „rátelepültek” a sumérok, akik az eddigi öntözéses földművelést a perem-területeken -nem a Tigris és Eufrates folyóközében- elkezdik nagyban művelni. Ebből robban ki a sumer kultúra, amely folyamatosan északra csúszik, a kiszáradás és a kecskék pusztításai miatt. Sir Leonard Woolley tárta fel.
Neolit jelképek:
-kerámia alkalmazása, óriási méretű kerámiákat készítenek, szögmozaik
-domesztikált állatok (teriomorf)
-antropomorf jelek
amfas beállítások: szembenéző ábrázolás, általában megfigyelési szempontok szerint rakják össze az emberi test darabjait, néha fordul elő a legjellemzőbb nézetek elvének a használata.
tell: dombon épült permanens települések, melyek más korábbi településekre épülnek rétegeződve. A korábbi települések adják a dombszerű képződményt.
Chatal Hülük, Jerikó városias perem települések voltak már a 8. évezredben, a prekerámikus rétegekben már védfalakat, bástyákat lehet kimutatni. Chatal Hülükben nem temették el a halottaikat, hanem kitették a ragadozó madarak és állatok pusztításának.
Állatok úrnője plasztika: feltételezések szerint szülő istennőről van szó, mivel az ókori keleten guggolva szoktak szülni. Közben a kezével simogatja a két párducot, akik védelmezik őt, párban keretezik a szobrot. Ez jelentheti a központi istennő védelmét, segítik őt, valamint a duális megjelenést jelzik.
Jerikó kereskedelmi központ volt, és ugyanakkor vámolták a szállítmányokat, amelyeknek védelmi szolgáltatást biztosítottak. Kundurru-nak nevezett menhíreket vagy sztéléket is használtak. Halottak „restaurálást” végeztek, azaz a helyreállítást a halottaikon más a természetes anyagokat használtak hasonlósági absztrakcióval.
Viszonylag kevés városállamot tártak fel, ezek viszont tartalmaznak házakat, lakóépületeket, temetőket/ előkelők, királyok/, középületeket, templomokat.
Lagas: település, korai városállam, elkerített vagy fallal körülvett városok; kialakulására jellemző, hogy az összeérő települések egymással konfliktusba kerülnek és így elkerítik a saját városaikat.
Léteznek, építetett városok, a Kr.e. első évezredtől kezdve melyek felsőbb parancsra épülnek.
Regiszterek: sávos díszítések, kerámiákon, sztéléken stb. Fontos a haladási irány megállapítása, mert ezek informáló tulajdonsággal bírnak. Ilyen az ökörszántás szerűen kialakított haladási irány. A 4. évezred végén az ékírás jelei 90’-kal elfordulnak.
Multiplikáció: sokaságot jelölő kifejezés, minél több jelzés szerepel annál nagyobb.
Kolumnák: függőleges regiszterek, írásoknál a kiemelt bekeretezett részek.
Standart: attribuáló eszköz, melyek körmenetek alkalmával hordoztak.
Uruk lady: Semmi pontosat nem lehet róla tudni. Feltehetőleg király sírbór került elő, nem körplasztika, mert nincsen kidolgozva a háta. Szemöldök vonal összenövése, a szépség kultuszához tartozik. Berakott szemei voltak, és valószínűleg a szemöldöke is berakott volt. A haja feltehetően ezüst vagy arany volt, de valószínűleg nemes anyagokat használtak. Pecséthenger: a pecséthenger általános volt Mezopotámiában, tulajdonjel volt, átfúrták, és spárgára kötve, gyakran a ruhájukhoz rögzítve hordták. Ádám és Éva a paradicsomban.
Áldozati tábla: falra szerelt darabok voltak közepén van egy lyuk de, feltehetőleg ezen a lyukon keresztül folyhatott az áldozati állatok vére vagy a tisztító víz is, hierarchikus rendszerben (kisebb-nagyobb) ábrázoltak, nem egyértelmű regiszterek vannak, lehetnek építési jelenet, bankett jelenet. Bankett jelenet: adoráns kéztartás, hierarchikus ábrázolás léptékváltással, típus jelentként használták, visszatérő motívum, kaonakes-ben vannak (kötött viselet). Lagas uralkodóját és családját ábrázolja, italozás közben. Archaikus ékírással vannak ellátva. Kr.e. 2500 körül.
Nagy ember:
-Lugál: lu (ember, férfi) gál (nagy) katonai vezető.
-Enszi: en (főnök) szí (úr), szakrális jelentésű vezető.
Írásos szempontból, a nagy embereknél anyagjelek vannak, a többieknél, feliratok, ezek un. identifikációs feliratok, azaz valódi embereket lehet velük beazonosítani, feliratok használata szerint, mindent teleírtak.
Onager: vadszamár
Mesz kalam duk sisak: felirattal ellátott sisak, feltételezhető, hogy a tulajdonosának a nevét viseli.
Úr-i standart: Berakott doboz, jelképes tárgy, historizáló, háború és béke jelenetei láthatóak rajta. A doboz keretezett, regiszteres kialakítású, a themenos fal analógiájára vannak kiragadva a valóságból, berakott díszítésű, lápisz lazuli, kagyló, stb. díszítéssel. Alulró, kell „olvasni”, alul láthatóak a bankett jelenetek, melyek a béke oldalon, a Lugál „nagy ember”-hez való járulás, adorálás, áldozatvitel kecskékkel, ökrökkel, onagerekkel, legfelül a Lugál kaunakész-ben, háborús öltözék nélkül, szembefordulva látható italozó, hárfázó, éneklő társaságban. A keretből kilógó figurák a (művészi krízis) kérdése. Mozaik a „semmiből valamit” teremtéssel bír. Az onagerek a háborús oldalon alul harci szekeret húznak, több fázisban ábrázolva a rohamot. A középső regiszterben bőrköpenyes sisakos harcosok, az ellenséget gyűjtik össze, fent, pedig az uralkodó elé viszik őket.
Líra lelet: gyakran előfordulnak farral szemben álló szarvasok, Gilgames motívum, életfa, oroszlán fejes szárnyas (teriomorf, kompozit lény) antuan (?) isten lecsap két kecskére, megjelenik a szimmetria, horror vacui, hierarchia.
Kecske motívum: kultikus jelkép, ágaskodó, legelő kecske
Hieros gamos: szent nász, az istenekkel azonosuló pap illetve papanő nászi rítust hajt végre kiválasztott személyekkel. Termékenységi rituálé a zikkurát tetején.
Zikkurát: égi hegy, istenhegy sémi eredetű kifejezés, több, felfelé keskenyedő emeletből álló építmény, tetején a szentéllyel. A templom isten földrészállására építődött hitük szerint. Kr.e. 2100 körül. Enheduanna: Nanna főpapnője Úr-ban.
Keselyű sztélé: (Louvre) Eannatum -Lagas en szije- győzelmet arat az Ummai nép felett, az ellenséget hálóba fogták, és a keselyűk marcangolják őket. Sávos regiszterek vannak fent a Lagas-i sereg látható tömött sorban pajzzsal körülvéve, amint eltiporja a meztelen ellenséget, csoportos multiplikált elrendezésben az en szivel. A feliratban a király maga meséli el, hogy álmában megjelenő istenség győzelmet ígért neki.
Fekete sztélé: a szerkesztése nem választ el regisztereket, átlós osztású. Naram Szin istenségnek tekintett uralkodó halad fel egy hegyre, ahol leigázza a törzseket, a harcosai standartokat visznek. A király alakja kimagaslik a hegy felé vezető úton, a hegyen égitesteket ábrázolnak. A győztes sereg a hegy alatt leöli az ellenséget, aki az életéért könyörög. Historizáló típusú. Kr.e. 3. évezred.
Gudea szobrok: később az en szik Lagasban politikai uralmat szereztek, adoráló kéztartással, összenőtt szemöldök, hímnikus szöveget tartalmazhat a feliratok sok helyen, előfordulhatnak (pl. a zsámolyon), vízáldozatot is bemutathat. Kr.e. 2200 körül.
Szúzai edények: Kr.e. 4. évezred, ecsettel festett geometrizáló és stilizált állati és növényi figurából áll, regiszteres, multiplikált díszítés, középen kecske, a szarva közt növény dísz horror vacui a váza felső regiszterében multiplikált madarak láthatóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése